Sziszó világa

1.

Jolán nem bírja a nyilvánosságot. Gyöngyi a következő Jolán-specifikus fenyegetéssel áll elő: Téged most le foglak fényképezni, és felraklak!

2.

A Sas-hegyen elhúz felettünk egy kánya.

Jolán: Gyöngyi, állj beljebb! Amilyen kicsi vagy, ez a kánya felkap, és elvisz.

Olga: Bánja kánya!

Gyöngyi: Olga, tőled nem ezt vártam.

Olga: Egy jó szóviccért bármit. Sőt, még egy rossz szóviccért is.

3.

Gyöngyi 50 fotót készíttet magáról a Sas-hegyen. Jolán kezdi megelégelni a fotózkodást: Mi van? Amerikában el akarod adni magadat ukrán 20 évesnek?

4.

Jolán és Olga: Mindig te szoktál elkésni a találkozókról, Gyöngyi!

Gyöngyi: Jó... De volt olyan, hogy nem mentem el egy programra?

Jolán és Olga: Sajnos nem!

5.

- Egy orvosi könyvet fordítok. Betegségek A-tól Z-ig. A rákos részt kihagytam. Úgy éreztem, én azt most nem bírom lelkileg, majd visszatérek rá később, ha éppen nagyon vidám leszek. Utána szerencsére laza témák jönnek, most azokat fordítom. Depresszió, a rákhoz képest vidámpark. Merevedési zavarok, az engem nem érint, nem nyomasztó, vidámpark, vattacukor, Hawaii, diszkógömb, napfény. Dermatitisz, vidámpark, nemcsak a rákhoz, hanem úgy általában az élethez képest is. 

- Szilvike, majd ha itt lesz már az advent, szépen ki lesz világítva a város, ünneplőbe öltözik  az ember lelke, akkor térj vissza a rákhoz, akkor könnyebb elviselni.

- Hm, kösz. Jó kis adventi téma.

1.

Elvira: Mikor ér már ide Gyöngyi? Már megint késik?

Olga: Lehet, hogy az orkánerejű szél rádöntött egy fát.

Elvira: Egy gonddal kevesebb.

Olga: Neked. Neki meg az összes megoldódott.

Elvira: Ő járt jobban!

2.

Elvira: Megszállottan irtom a poloskákat. Tegnap is harmincszoros gyilkos lettem. Aztán jött a 31., és gondoltam, most már tökmindegy, leütöttem azt is, már úgyis vér tapad a kezemhez. De amúgy egyik nap egynek megkíméltem az életét.

3.

Gyöngyi: Emlékszel? Az a csávó azt is mondta neked, hogy el tud téged képzelni bőrszerkóban, ostorral.

Elvira (boldog, felderült arccal): Tényleg? Ilyet mondott? Milyen kedves tőle, hogy ilyet néz ki belőlem!

4.

Gyöngyi: Két napja eltűnt a lakótársam.

Elvira: Mi? És próbáltad hívni?

Gyöngyi: Ja, nem.

Elvira: Akkor hívjuk fel azonnal! Aggódom!

Gyöngyi: Minek? Szerintem csak elment a pasijához.

Elvira: De nem is szólt? Te egyáltalán nem aggódsz? Mi van, kinézted magadnak a cipőjét?

Gyöngyi: Majd előkerül.

Elvira: Én aggódom!

Gyöngyi: Te? Emberekért? Aggódsz? Ez új.

Elvira: Nem emberekért. Hanem hogy hátralékba kerülsz a bérleti díjjal, és azzal is csak nekem lesz a gondom.

5.

Elvira:  Ha betörők rontanának a szüleimre, én lőnék. Véráldozatra is kész lennék a családomért.

Olga: De vért adni nem mennél el.

Elvira: Vért adni? Isten őrizz!

6.

- Vannak ezek a tipikus amerikai filmek. Amiket mindenki megnéz, meg mindenki azt hiszi, hogy ezek a "filmek", és más nincs is. Amikben megmentik a világot vagy New Yorkot vagy legalább a helyi baseballcsapatot. Tudtok olyat mondani ezek közül, ahol a női főszereplőnek színészi munkát kívánó szerepe van? Minek ennyi pénzt költeni erre? Jelezzék egy parókával a sarokban, vagy érzékeltessék komputertrükkel, hogy ő a nő, és az a szerepe, hogy küzdenek érte, vagy pompomlányként ő küzd a csapatért. Ne legyenek színésznők a filmekben, vagy adjanak nekik valóban eljátszandó szerepet. Az nem szerep, hogy a világot megmentő férfi magával viszi a repülőre, mint mosolygó utazótáskát.

7.

Gyöngyi: Öcsém bement a bankba. Megkérdezte a közjegyzőt. Neki ez csak egy technikai eljárás, amit a protokoll szerint megindít, és végigcsinál, és...

Elvira: Ki? A bank?

Gyöngyi: Igen.

Elvira (magából kikelve): Akkor miért nem lehet azt mondani? Miért nekünk kell kitalálni, hogy miről beszélsz? Miért kell minden erőnket bevetni, hogy követni tudjuk a monológodat? Mondd ki az alanyt, érted? Mindenki mondja ki az alanyat! Tudod, mi az alany, ugye? A cselekvő! Miért csodálkozunk, hogy angolul nem tudnak megtanulni az emberek, amikor még magyarul sem tud senki! Tedd ki az alanyt, érted?

Olga: Amúgy a "neki ez csak egy technikai eljárás" mondatban Gyöngyi kitette azt, amit te alanynak hiszel ("neki"), csak névmással fejezte ki, ami félreérthető. Másrészt formális nyelvtani szempontból ez nem is alany, hanem részeshatározó, a mondat alanya a "technikai eljárás".

Gyöngyi: Köszi, Olga. Végre egyszer hasznot húztam a formális nyelvtani szabályaidból.

Amikor vicces emberekkel mész evangélikus templomi orgonakoncertre, ahol tetszőleges összegért támogatói jegyet lehet venni, amiért cserébe tombolákat kapsz.

Beszólások:

- Mi van itt? Az evangélikus templomban búcsúcédulát árulnak?

(A zsoltár- vagy énekszám-kijelzőre) - Mi ez? Előre kihúzták a tombolaszámokat? Vagy ezek a múlt heti lottószámok?

- Milyen koncertre hoztál már? Legalább a székeket beforgathatták volna irányba!

- Ja, most már értem, hogy van ez a támogatóijegy-rendszer. Akkor mi végül is túl sok pénzt adtunk. Mondhattam volna nekik, hogy nem baj, tartsák csak meg, sokba kerülhetett az a hatalmas nagy zongora.

1.

Gyöngyi: Ismeritek azt a legendát, hogy volt három testvér, és Isten magukhoz szólította őket...?

Olga és Elvira (mint a pontos és logikus fogalmazás hívei felháborodva kiáltanak fel): MAGUKHOZ???

Gyöngyi ("nemigazhogymégeztsemértitek, de majdénelmagyarázom" nyugis bölcsességgel): Jó, de ez csak egy legenda. Szóval volt Ír, Ár és Túr. Isten megérintette Ír fejét, és Ír okos lett. Megérintette Ár kezét, és Ár ügyes lett. Megérintette Túr szívét, és...

Elvira: Mi lett? Érzelgős?

Gyöngyi: Nem, hanem bátor.

Elvira: Ja, így már értem. Fura lett volna, ha az derül ki,  hogy Túr szipog a Dirty Dancingen.

2.

Olga: Gyöngyi, te tényleg ragaszkodsz ahhoz, hogy valami kiránduló klubbal menjünk túrázni? Tíz ember pisiliséhez akarsz alkalmazkodni egész nap?

Gyöngyi: Miért? Lehet ismerkedni, lehet, hogy lesznek ott tök jó fejek.

Olga: Te már megtaláltad az ideális társaidat: Elvirát és engem. Neked semmi nem elég? Azt hiszed, találsz nálunk jobbat?

Gyöngyi: Azért egyszer nézzünk meg egy ilyen kirándulóklubot...

Olga: Borzalmas lesz. Gondolj az eddigi munkahelyeiden megismert kollégákra, és a legrosszabbjából képzelj el egy válogatást...

Gyöngyi: Miért? Ők is jönnek kirándulni?

3. 

A nap folyamán a harmadik olyan lányt látjuk, akinek a kabátját mintha fehér pulikutyából készítették volna.

Olga: Ez a lány is megszorult. Nem volt pénze kabátra, hát megnyúzta a puliját.

Gyöngyi (döbbenten): Tényleg puliból van a kabátja???

Olga: Biztos nem.

Elvira (felpaprikázva, mert nem bírja a logikátlanságot): MI? NEM BIZTOS???

Olga (felpaprikázva, mert nem bírja a süketséget): MONDOM, BIZTOS NEM!

4.

Elvira öltözik: fején lógnak a félig áthúzott kapucnik, és a sálja teljesen eltakarja az arcát.

Gyöngyi: Így könnyű lesz felvenned az új hitet.

Olga: Gyöngyi, csinálj egy fotót rólam a muzulmán barátnőmmel!

A sállal eltakart arcú Elvira: Na, végre lesz egy jó kép rólam!

1.

Olga: De amúgy jó pasi ez az Alexandro? Ha már ennyit beszéltek róla.

Elvira: Szerintem amúgy nem. De én nem tudom, milyen női szemmel. Gyöngyi, milyen női szemmel?

Olga, aki egész este elfojtotta dokumentarista hajlamait, és nem jegyzetelt, most egy sunyi oldalpillantást vet az asztalra hanyagul odavetett határidőnaplójára.

Elvira, aki elkapta Olga oldalpillantását: Nem! Ne írd fel!

2.

Elvira és Gyöngyi: Olga, nagyon meg vagyunk elégedve a vendéglátással.

Olga: Pedig el sem terveztem a menüt. Meg régebben azt hittem, hogy az emberek beszélgetni akarnak, érdeklik őket a szellemi és lelki élmények, és ezzel át lehet csábítani őket egy szombat estén. De mostanában rájöttem, hogy dehogy! Az Unicum érdekli őket meg a biotea meg a bio gesztenyepüré ribizlivel meg a házi fokhagymás sajtkrémes falatkák. Erre már korábban rájöttem, de csak ma jutottam el odáig, hogy a gyakorlatba is átvigyem, és a kecsegetető menü felsorolásával csábítsalak át benneteket.

3.

Olga: És miért nem lett semmi azzal a pasival?

Gyöngyi:  Hát, nem is tudom.

Olga: De mi történt?

Gyöngyi: Párszor találkoztunk.

Olga: De tetszett?

Gyöngyi: Ja, nem.

Olga: Egy-két rávezető kérdéssel csak megtudtuk, hogy miért nem lett semmi.

Elvira: Jaj, Gyöngyi, komolyan, olyan nehéz veled! 

4.

Elvira, aki korábban elég spleenes volt, mostanában feltűnő életerőt és életkedvet mutat. Sokat és szívesen beszél, pedig régebben ezt is túl megerőltetőnek találta (a puszta beszédnél megerőltetőbb tevékenységekről nem is szólva). Egy idő után az okokra is fény derül:

Elvira: Mióta ezt a török sorozatot nézem, úgy érzem, mégis van értelme az életnek. Azon imádkoztam, hogy meg ne haljak, mielőtt véget ér a sorozat. Mondjuk, most már sajnos véget ért. És most látom, hogy a színészek nem átallottak elmenni más filmekbe meg sorozatokba is! Mit keresnek ott? Ők nem oda tartoznak, hanem az én sorozatomba! Eladták a lelküket! Na, de mindegy, most meg nekiálltam törökül tanulni, és annyira érdekes, hogy úgy érzem, egész nap ellennék azzal, hogy a török nyelvet tanulmányozom. És utazni is akarok! Meg más nyelveket tanulni! Olyan érdekes a világ, annyi minden van, van kedvem élni!

Olga: Összefoglalva, Elvirát egy török sorozat visszahozta az élők sorába.

5.

Elvira: Figyi, Olga, a magyar nyelvben vannak esetek, mint például a németben? Tárgyeset, részeseset, birtokos eset? Vagy nincsenek? Hogy van ez?

Olga: Akkor legyen az, hogy először elmondom, aztán jöhet az a rész, amikor lekiabáltok, hogy nem is úgy van, mert amit mondok, az csak az akadémikus nyelvészek cselszövése. Jó lesz így?

 6.

Olga: Mielőtt elmentek, búcsúzóul kóstoljátok meg ezt a fahéjas repcemézet!

Gyöngyi: De hogy kerül a mézbe a fahéj? A méhek teszik bele?

Elvira: Jaj, Gyöngyi, ne idegelj! A mézkészítő kisvállalkozó belekeveri a mézbe a fahéjat, hogy így bővítse a termékpalettát! Hogy kérdezhetsz ilyeneket?

Olga: Elvira, nyugi! Szerintem csak azért kérdez ilyeneket, hogy szívasson. Élvezi, ha felidegesít.

Elvira: Nem, őszintén döbbent fejet vágott. Ismerem, nem olyan jó színésznő, hogy ilyen ügyesen megjátssza a hülyét.

Gyöngyi: Na, Elvira, siessünk! Felöltöztél már?

Elvira: Nem! Rajtad köszörülöm a nyelvemet.

Anyu szilvásgombócot főz, és mellé nosztalgiázik is egyet:

- Mikor még a Stromfeld utcában laktunk, a felső lakó tanított főzni. Neki akkor már három gyereke volt. Ő mondta el a szilvásgombóc receptjét is. Nézd, ide bele is van írva ebbe a régi receptkönyvembe. Régebben tettem bele darát is, mert ő úgy tanított, hogy az is kell bele. Na, amikor itt az utcában az Annuska ezt meghallotta, mondta, hogy Marika, darát nem szabad bele tenni, úgy nem olyan finom. Azóta nem teszek bele, és így tényleg finomabb. Az a darás verzió olyan értelmiségi szilvásgombóc volt: kevesebbet kellett vele vacakolni, mert a dara miatt nem ragadt le, könnyebb volt kinyújtani. Azóta már rájöttem, hogy a felső lakó összes receptje ilyen minélegyszerűbb-nevacakoljunksokat-értelmiségi recept volt. Fel is olvasom neked az értelmiségi szilvásgombóc receptjét: "4 krumpli, kétszer annyi liszt, egy kis dara." Jézusom, kétszer annyi liszt! Az jó laktató lehetett. Mostanában negyed annyi lisztet teszek bele. Itt van az értelmiségi bableves is: "bab, vegeta, paprikás habarás". Vegeta? Jézusom, mikkel etettelek én titeket!

Megvan az a talán elítélendő szokásom, hogy szeretem kihallgatni ismeretlenek érdekes beszélgetéseit. Nemrég egyenesen arra vetemedtem, hogy egy láthatólag első randin feszítő tizenéves párocska mellől nem tudtam eljönni, miközben mindhárman a kilátást bámultunk a budai várból. Illetve én csak úgy tettem, mintha bámulnám, ők meg inkább egymást bámulták megbűvölve, és a következő szavak hagyták el ajkukat:

Lány: Tudod, minek öltöztünk be a barátnőmmel farsangkor? Kosztolányinak és Adynak. Én voltam Kosztolányi, mert ő a kedvencem. A barátnőm is Kosztolányi akart persze lenni, de végül sikerült rábeszélnem Adyra. Régi fotókat tanulmányoztunk, hogy milyen ruhákban jártak, szereztünk öltönyöket, kalapokat, csokornyakkendőket. Napokon keresztül vitatkoztunk, hogy ez vagy az a kalap hiteles-e, felvett volna-e ilyet Kosztolányi vagy Ady.

Fiú (teljesen elolvadva): A múltkor, egy buli végén a legjobb barátommal, nem fogod kitalálni, mit csináltunk. Elzarándokoltunk hajnalban Kosztolányi síremlékéhez, mert ő a barátom kedvence, és én is szeretem.

Ezen a ponton képtelen voltam tovább meredten bámulni a Bazilikát, mert nem akartam lemaradni a csókjelenetről. A romantikus dramaturgia beteljesedett, a csók elcsattant, én meg elballagtam, mert több kihallgatnivaló már nem volt.

Unokatesóm lányának orvosdoktorrá avatása alkalmából buli Móron. Családtagok megjegyzései az ünnepeltnek:

Ebédkor: Na, most annyit eszem,  hogy a Fruzsinak be kell avatkoznia.

A hőségben sétálva: Infarktust is el tudsz már látni? A nagy melegre való tekintettel az idősebbek körében előfordulhat, nem?

Este heves tánc közben: 

- Kijött a sérvem! Megműtesz?

- Persze, ide felcsaplak egy asztalra a pörkölt meg a kovászos uborka közé, de a steril körülményeket nem tudom garantálni.

- Dehogynem. Kívülről-belülről fertőtlenítünk pálinkával. 

Néhány megjegyzés és életkép a zene kapcsán:

Egy táncoló az élőzenésznek (élő zenésznek): Józsikám, cserélj CD-t!

Két szemüveges ropja egymással a "Nézz mélyen a szemembe!" refrénű számra, és boldogan mutogatnak a szemüvegükre.

Megszólal a "Hűtlen". Erre az uncsitesóm: Na, kamaszkoromban anyu, ha beraktam ezt a számot, már tudta, hogy ki vagyok rá akadva.

A buli számomra legmeglepőbb mozzanata: anyu és apu a "Raszta szív örökké dobog..." refrénű Ladánybene-slágerre ropják. 

"Ó, ó, ó, Afrika" doktorrá avatási változata: Ó, ó, Afrika, ott tombol a malária!

Amikor nyugovóra térünk:

- Ezt az ajtót jó alaposan bezárom. Volt az a móri gyilkosság, meg minden.

- Az ablakot ne hagyjuk nyitva! Én nem bízom a móri polgárokban.

És egy bónusz: Nálunk annyi kutya meg cica van már eltemetve a kertben, a rekettyés mellett, hogy Stephen King nálunk forgatta a Kedvencek temetőjét.

1.

Elvira: Itt csak társasozni lehet? Vagy lehet rágni is? A rágás öröme tart életben. Már három órája nem rágtam semmit.

2. Árulkodó, hogy ki mit hall

Elkezdjük játszani a Szett nevű társast. Odajön egy ifjonc fiúka, és megkérdezi, hogy beállhat-e játszani, mert a barátai mindig ilyet játszanak, és szeretne ő is belejönni. Játszik velünk egy darabig. Elég halkan beszél, úgy felibe-harmadába' halljuk. Miután lejátszunk egy menetet, feláll, és - ahogy Olga hallotta - ezt mondja:

- Egy élmény volt. Köszönöm.

Ezzel távozik. Erre Elvira Olgának: Mit mondott? Hogy "Ebből kurvára elegem van?"

3.

Elvira: Voltam egy állásinterjún. 

Olga: Na, hol?

Elvira: Mint kiderült, egy patkányirtó cégnél, de ezt nem tudtam előre. De nekem nem a patkányirtó részlegen kellett volna dolgoznom, hanem műanyag dobozokat is gyártanak, és azokkal kapcsolatban kellett volna intézkednem, meg vásárokra mennem, ahol a műanyag dobozaikat árulják.

Olga: Jaj, ne! Nem támogatom a műanyag dobozok használatát. Nagyon környezetszennyező, le a műanyaggal!

Elvira: Na, ez is érdekes, hogy ki mit reagál ugyanarra a hírre. Egy másik barátnőm, aki meg nagy állatvédő, azt mondta, nem engedi, hogy patkányirtó cégnél dolgozzam.

 4.

Elvira: Dögfáradt vagyok. De hogy mitől? Nem csináltam ma semmit. Na jó, igazából leadtam két rajzfilmfordítást.

Olga: Aszta, te is filmfordító lettél? De menő! Elmegyünk megnézni a moziba?

Elvira: Minek? Tudod, hogy nem szeretem a filmeket. Olyan hosszúak. Annyit kell őket nézni. Ki jár egyáltalán moziba? És én már amúgy is láttam, pedig nem is akartam megnézni.

Olga: De a végén ki lesz írva a neved, tök menő, megünnepeljük, hogy híres rajzfilmfordító lettél.

Elvira: Jaj, ne, ez maga a rémálom! Végig rettegnék, hogy észreveszed a hibákat a fordításomban, és megállapítod magadban, hogy milyen szar fordító vagyok.

Olga: Most, hogy belegondolok, tulajdonképpen azért mondtam, hogy menjünk el megnézni a te rajzfilmedet, meg hogy menő vagy, mert mindig vágytam rá, hogy valaki nekem mondja, hogy milyen menő, hogy a moziban mennek a filmfordításaim, és el akarjon jönni velem megnézni. Ha nem vágytam volna erre, biztos eszembe sem jut, hogy kedves gesztus lenne meginvitálni téged a saját rajzfilmedre. Kezdem érteni, mit jelent az, hogy nem kell a szívemre venni, amiket mások mondanak, mert az tulajdonképpen mind a saját személyiségükről szól. És innentól kezdve tulajdonképpen tök felesleges beszélni.

Elvira (lelkesen): Igen!

Olga: Amúgy valamiért én is dögfáradt vagyok, alig vonszolom magamat. Így most nem esik nehezemre a te vánszorgócsiga-tempódban sétálni.

Elvira: Tényleg! Nem tudtam, kivételesen mitől olyan komfortos most veled menni. Végre nem rohansz.

Olga: Gondoltam rá már otthon is, hogy Elvira ma örülni fog, ma nem kell aggódnia, hogy lefárasztom, nem akarok sem rohanni, sem felpörögve sokat beszélni, mint máskor, mert annyira be vagyok lassulva, mint ő mindig. 

Elvira: Na, azért így is sokat beszéltél. Pedig elméletben már jól tudod, hogy miért nem érdemes.

Olga: Na, ezt most a szívemre vettem. Amúgy még így belassulva is sokkal gyorsabb vagyok, mint te, csiga!

5.

Olga: Elmentem Gyöngyivel csángó táncházba.

Elvira: Évek óta nyaggat, hogy menjek vele. Akkor most levan róla a gond? Nem fog többet engem nyaggatni?

6. 

Társasjátékklubos jegyárusító lány: Tessék, adok nektek ilyen papírt, rajta van, hogy honnan lehet letölteni egy nagyon jó társasjáték-applikációt... (innentől kezdve Olga már csak szürke ködöt lát, és szétfolyó, értelmetlen szóhalmazt hall)

Olga: Köszönjük. Mondjuk nekem nincs okostelefonom. Ennek a másiknak van, de minek! Azért az "applikáció" szót már hallottuk.

- Mit csináltál ma?

- Takarítottam.

- Mániákusan?

- Hogy máshogy?

- Megvan! Azt kapod a szülinapodra, hogy átjöhetsz hozzám takarítani.

- Jóóóó! De muszáj a szülinapomig várni??? 

- Ha beúszom a Balatonba, félni szoktam, hogy nekiütközöm egy vízihullának, és az ütközés erejétől kifoszlik a szíve, és nekem csapódik...

- Ebből is látszik, hogy olyan szívdöglesztő pasi vagy, hogy még a vízihullák is bomlanak utánad.

1.

Olga: És összebarátkoztál ezzel a kedves kolléganőddel?

Gyöngyi: Igen, jóban vagyunk.

Olga: De azért ne legyen annyira jó barátnőd, mint mi!

Gyöngyi: Nem, csak szakmai.

Elvira: Legyen csak akármilyen jó barátnőd! Legalább nekünk kevesebb gondunk lesz veled.

2.

- Olyan göröngyös a seggem. El kellene mennem valami narancsbőrtelenítő masszázsra.

- És az segít?

- Seggít.

3.

- Ti együtt lottóztok?

- Igen, egyik héten én adom fel, másik héten ő.

- És ha nyersz, lelépsz egyedül a pénzzel?

- Á, nem lenne szívem. A nyomorult itt gürcöl, én meg közben egy trópusi szigeten dolcsival gyújtok rá? 

4. 

- Lehet, hogy az interneten is meg tudod rendelni.

- De ahhoz kellene egy bankkártya.

- Igényelj a postán bankkártyát, az tök egyszerű. Adnak egy kártyát, és kész.

- De akkor ahhoz egy bankszámla is kell a postán, nem? 

- Igen, nyitsz egyet.

- És honnan lesz nekem azon pénzem?

- Majd anyukád utal rá.

5. 

Gyöngyi: Még jó, hogy nem szedtem be a gyógyszert. Ki sem váltottam. Csak az öngyógyításban hiszek. Meg is gyógyítottam magamat. A doki nem akarta elhinni, hogy gyógyszer nélkül gyógyultam meg.

Elvira:  A "csak"-kal van a bajom. Most sikerült meggyógyulnod gyógyszer nélkül, de nem biztos, hogy mindig megy az öngyógyítás. (hosszasan érvel a mellett, hogy van létjogosultsága a gyógyszereknek is) (...) Persze az ellenkezője mellett is ugyanilyen meggyőzően tudnék érvelni.

Olga: Elvira, te csak akkor tudnál az ellenkezője mellett meggyőzően érvelni, ha Gyöngyi éppen az ellen érvelne. Akkor nagyon tudnál. Amúgy meg, Gyöngyi, ha mindig működne az öngyógyítás, ahogy állítod, az azt jelentené, hogy úrrá lettél a természeten, és nem halnál meg.

Gyöngyi: Nem is haltam meg! Élek!

6.

Olga: Elvira, hallod? Gyöngyi szerint lapos a Föld!

Elvira (rezignáltan): Ez nem lep meg.

Gyöngyi: De egy olyan helyes fiú magyarázta el abban a youtube-videóban! Annyira cuki fiú!

Olga: De abból, hogy cukifiú mondta, még nem következik, hogy lapos a Föld.

Gyöngyi hosszasan bizonygatja, hogy lapos a Föld.

Olga: Még soha nem találkoztam olyan emberrel, aki szerint lapos a Föld. Szóval ez tulajdonképpen egy érdekes, új élmény. Köszi, Gyöngyi. De azért halkabban beszélj, mert a kávézó nagyközönsége előtt nem vállalom, hogy ilyenekkel barátkozom. A sok erotikus dolog, amit összehordatok, és már az egész kávézó tudja, az még hagyján, nem zavar annyira, hogy hallották. De hogy laposföld-hívőkkel barátkozom, az már vállalhatatlan. (...) Amúgy tök jó ez a hely, nem? És tök olcsó is.

Elvira: Igen, lehet ez a törzshelyünk.

Olga: És amikor megjelenünk, összesúgnak a hátunk mögött: "Itt van a három nő. Akinek nincs bankkártyája, aki szerint lapos a Föld, és aki egy igazi papírfüzetbe jegyzetel, igazi tintás tollal."

- Ja, hát sok embernek lenne még hova fejlődnie önismeretből.

- Igen, szinte mindenkinek. Persze kivéve engem.

Egyik barátnőm: Írtam egy novellát. Persze a halálról.

Erre a másik: Igazad van. Csak a halál biztos. Miről lehet még egyáltalán írni?  Ott van még a szerelem mint slágertéma. De az nem biztos. Aki biztosra akar menni, a halálról ír.

 - Szerinted ezt a tengerjáró cipőt beáztathatom a fürdőkádban? Szerinted vízálló?

- Én nem tudom, mi az a tengerjáró cipő, mert az én időmben nem voltak ilyen úri huncutságok. Az én időmben tenger sem volt. De ha egyszer tengerjáró, akkor szerintem biztos vízálló.

Felhív a barátnőm, akivel pár hete nem beszéltem. 

- Vannak mindenféle újdonságok, hírek, érdekességek! - mondja lelkesen. - Majd elmondom.

- Terhes vagy?

- Nem, de képzeld, van itthon internetem! Azt képzeld el, hogy most miközben beszélünk, tudok mindenféle hasznos információkat olvasni a netről, meg ügyeket intézni, vagy akár dolgozni!

- Ez tényleg meglepőbb még a terhességnél is.

1.

Egy velős megjegyzés Edinától a spanyolok étkezési szokásai láttán:

- Mennyi rákot kell már kifogni ahhoz, hogy ezt a spanyol népet megetessék!

2.

Késő este cádizi szállásunkra érkezve derült ki, hogy a lakásban csőtörés volt, ezért másik szállást kell keresnünk. Gyorsan találtunk is, de Edinának voltak kételyei:

- Remélem, nem az lesz, hogy mire odaérünk, azt mondják, hogy öt perccel ezelőtt leégett.

3.

Amikor az útitárs pár nap alatt alaposan kiismer:

én: És azt is nagyon imádom, amikor este végre eldögölhetek a masszázsfotelemen, bekapcsolom a masszázsfunkciót, és...

Edina: És megnézel egy dokumentumfilmet Recskről.

4. 

Bementem a malagai moziba, hogy megnézzem belülről is a szép épületet. Elkapott egy ott dolgozó, kissé borgőzös bácsi, és körbemutogatta az egész épületet, majd megkérdezte honnan jöttem. A válaszomat hallva a következőket sorolta fel: Horthy, Szálasi, Kádár, Mindszenthy. Meg Puskás és Lugosi Béla, de az nem nagy szám, azt mindenhol tudják (na jó, Bangkokban nem, de Kuala Lumpurban igen). Mondtam neki, hogy le vagyok nyűgözve, de csak szerényen vonogatta a vállát, hogy ugyan már, ez semmiség.

Három percnyi tévékapcsolgatás közben hallottam:

"A pápa biztosan beszélni fog a béke kérdéséről és a terrorizmus fenyegetettségéről." Végre egy jó hír, csak azt nem árulták el, ki vagy mi fenyegeti a terrorizmust. Ezt a "terrorizmus fenyegetettsége" kifejezést egyébként nem először hallom - itt jól tetten érhető, hogyan változik a nyelv. Ha még sokat mondogatják ezt a "terrorizmus fenyegetettsége" szószerkezetet a tévében, előbb-utóbb ezt fogjuk helyesnek érezni, így a "fenyegetettség" szó jelentése "fenyegetés"-re változik, majd ennek mintájára a "nézettség" szó jelentése "nézés"-re, és végeláthatatlan, beláthatatlan változások indulnak meg a nyelvben. Aztán  majd azt éneklik a mulatós tévében, hogy " mert a nézettségét meg a járását, a csípőjének a ringatottságát, száz aranyért nem adnám...". És akkor nem fog kijönni a szótagszám! Szóval legyünk észnél!

"Békés karácsonyt és sok boldog új évet kívánok!" Végül is ezt akár be is lehetne vezetni, bár az év végén és az év elején konkrétan a következő egy évre kívánunk minden jót, így a "sok boldog"-ot én inkább megőrizném a szülinapokra és névnapokra.

1.

Dia: Annyi híres ember meghalt az idén.

én: Igen, tiszta szerencse, hogy nem vagyok híres.

2.

Dia: Szerintem a tihanyi őslevendulás a legszebb táj az egész világon. Majd itt szórjátok szét a hamvaimat.

én: Azt hiszem, törvény van rá, hogy nem lehet szétszórni. Én törvénytisztelő állampolgár vagyok, szóval az urnatemetőbe mész.

Dia: Andris, te hajlandó vagy szétszórni a hamvaimat?

Andris: Cicuka, hat évvel fiatalabb vagy nálam, szerintem te fogod szétszórni az én hamvaimat.

én: Maradjunk annyiban, hogy ezt még meglátjuk.

Odaérünk az őslevenduláshoz.

én: Dia, mit is  mondtál, hogy most szórjuk szét a hamvaidat?

Andris: Ha gondolod, részletekben is megcsinálhatjuk. Mondjuk most csak a kezedet szórjuk szét.

3.

Dia Trini kutyának: Trini, mit csinálsz már megint? Fél életemet azzal töltöm, hogy fosból moslak.

4.

Dia lelkesen felkap egy érdekes formájú fadarabot:

- Andris, nézd, ez olyan, mint egy halott lajhár! Befogadjuk?

én: Legalább nincs vele sok gond: nem mozog, nem eszik, csak rohad szép csendben.

 5. 

Egy nő a veszprémi állatkertben a pingvinekre: Ebben a hidegben nem vágynak a vízbe. Még az ablak is ki van nyitva, biztos fáznak szegények.

1.

Elvira: Nem bírom a békákat, fúj!

Olga: De a múltkor még imádtad a békákat. Egész nyáron a békák kórusát hallgattad.

Elvira: De az szex volt. Rájöttem, hogy olyankor szexelnek, amikor rákezdenek a kuruttykórusra. Egész nyáron minden éjjel szexeltek. Ott nincs ám olyan, hogy "fáj a fejem" meg ilyenek.

Olga: Szóval rájöttél, hogy nem filozofikus hőskölteményeket zengtek a békák, és kiábrándultál belőlük. Értem.

2.

Elvira: Ha a munka tényleg nemesítene, akkor én már óbor vagy érett penészes sajt lennék.

3. 

Elvira: Ma egész nap olyan rosszkedvűen csináltam... a semmit.

4.

Béla: Mindig is egy ilyen házról álmodtam. Most, hogy megvan, és tényleg csodálatos, meg szeretem meg minden, de arra gondolok, hogy pár év múlva a gyerekek felnőnek, kirepülnek, és mit csináljunk mi akkor egy ekkora házban. Addigra olyan öreg leszek, hogy fel sem bírok menni az emeletre, ez a lenti kis vendégszoba addigra kripliszoba lesz, oda befekszem, aztán kész.

Elvira: Ne aggódj, Béla, úgyis meghalsz.

Béla: Meg a lányommal olyan nehéz. Már nem olyan közlékeny velem, mint régen. Kamaszodik.

Elvira: Meg kell értened, hogy a nők bonyolultak.

Béla: De miért? Mire kell ez a bonyolultság?

Elvira: Én meg azt nem értem, hogy ti miért vagytok ilyen egyszerűek, mint a faék.

Olga: Na, jó, Elvira, miután felhívtad kedves házigazdánk figyelmét a halandóságra, és lefaékezted, talán ihatnánk még egy finom pálinkát, meg ehetnénk valamelyik finom kajájából még egy kicsit, aztán mehetünk is haza.

5.

Olga: Rájöttem, hogy azért nem tudjuk követni, hogy miket mond Gyöngyi, mert nem jelöli meg a forrásait. Például tegnap, amikor én az eszmefuttatásom egyik részében mondtam,  hogy ugye Jézus meg az apostolok zsidók voltak, utána ő elkezdte mondani, hogy Jézus nem volt zsidó, de úgy mondta, mintha ez közismert tény lenne, amit alapul vehetünk a további beszélgetéshez. Soha nem mond olyasmit, hogy "tudom, Olga, hogy általánosan elfogadott, hogy Jézus zsidó volt, de én a múltkor itt és itt ezt meg azt olvastam, és nekem ez meggyőző bizonyíték volt arra, hogy nem zsidó volt". Szóval amikor Gyöngyi elkezd beszélni, mindenféle bevezetés nélkül belecsöppenünk egy másik univerzumba, amiről semmit  nem tudunk, sokszor még a szavak jelentését sem, és nem is gondolja, hogy előbb szükséges lenne definiálnia egy-két dolgot. Ha elkezd beszélni, csak kapkodom a fejemet, hogy akkor most melyik bolygón is vagyunk, milyen nyelven is beszélünk egyáltalán.

Elvira: Igen, Gyöngyi már az általános iskolában is ilyen volt. Lediktálta a tanár, hogy a víz száz fokon forr. Én, Elvira, szépen leírtam, és megtanultam. Gyöngyi meg egyrészt dehogy írta le, másrészt rögtön volt öt másik elmélete, hogy nem is száz fokon, nem is forr, nem is a víz, nincs is olyan, hogy víz, nincs is olyan jelenség, hogy forrás.

- Holnap vizsgázunk romantikából.

- Romantikából? Én kötelességtudatból szoktam.

És ez már olyan régen volt, hogy lassan nosztalgiából kellene vizsgázni egyet.

A szaunában beszélget egy idősebb férfiember és egy fiatalember, aki tökéletesen beszél magyarul, de egy kis akcentus érezhető a kiejtésén.

Külföldi srác: Olyan jó, hogy már nem csak kocsmák vannak Budapesten. Az utóbbi 5-6 évben újjáéledt a kávéházi kultúra. Nem muszáj már kocsmába menni, a nagy füstben ülni, nézni a sok részeget, lehet kulturáltan kávézni a kávéházakban.

Magyar férfi: Egyetértek. És a 20. század elején az irodalmi élet is a kávéházakban folyt, oda ültek be az írók-költők, ott folyt a komoly alkotómunka, nem a kocsmákban. Ott csak az alkohol folyik.

Ezen a ponton úgy éreztem, muszáj közbeszólnom:

- Azért voltak azok között az írók-költők között, akik nem vetették meg az alkoholt. Például Ady és Krúdy kocsmába is járt. Elég vad mulatságok voltak, érdemes elolvasni Krúdy Gyula Ady Endre éjszakái című könyvét, abból sok minden kiderül.

Magyar férfi: Nem, hölgyem. Mondom, hogy az írók kávéházakba jártak, például a Hadikba vagy a New Yorkba.

- Tartom, hogy például Ady és Krúdy szeretett inni.

Magyar férfi: Jó, de ők nem mérvadó írók.

- Hát, nem csak ők ittak. És nem csak a kocsmákban. A kávéházakban is felszolgáltak alkoholt, és dohányozni is lehetett. Érdemes elolvasni Szabó Dezső Életeim című vagy Kassák Egy ember élete című  önéletrajzi regényének vonatkozó részeit, abból részletesen megtudhatjuk, melyik író-költő mennyire volt ivós-mulatós. Szegény Juhász Gyula alkoholista volt. Kosztolányi nem vetette meg az alkoholt, sőt, a kokaint sem. Csáth Géza morfinista volt. Persze voltak nemivók is, például Tersánszky nagy sportember volt, Babits meg egy igazi komoly ember, aki nem iszik. Tersánszky Nagy árnyakról bizalmasan című könyve is jól eligazít arról, mit kell tudni a nyugatosok dorbézolási szokásairól. Például meglepődtem, hogy azt írja, "Tóth Árpád sem volt ellensége a csendes pityizálásnak", hiszen Tóth Árpád beteges, visszahúzódó alkat volt.

Magyar férfi: Nem, hölgyem, mondtam már Önnek, hogy az írók kávéházba jártak, például a Hadikba vagy a New Yorkba.

Megjelent a We! magazinban: http://wemagazin.com/kultura/irodalom/hogyan-dorbezoltak-a-nyugatosok.html

1. Kiderül, hogy Ildi a szoba közepére akarja tenni az új kanapét, amivel gyakorlatilag teljesen ellehetetlenítené, emberi tartózkodásra alkalmatlanná tenné a szobát, a szekrényt nem lehetne kinyitni, és egyáltalán nem lehetne közlekedeni. Réka erre teljesen kiborul. 

én: Nyugi, Réka, Ildi egy korán jött forradalmár.

Réka: Ha te így hívod az elmebaj első jeleit, akkor tényleg az!

Ildi: De most mi bajod a szoba közepén a kanapéval? Emlékezz vissza, amikor Edina megkritizálta a te lakásodat! Odament, és a szokásos megsemmisítő hangnemében olyanokat mondott például a képeidre, hogy "ez mi?, ezt miért tetted ki?". Neked is milyen rosszul esett! Pedig ha neked jók azok a képek, akkor neki mi baja vele? Ha nekem jó a kanapé a szoba közepén, neked mi bajod vele?

Réka: De Ildi, ez egy másik kategória. Azt megérteném, ha azt kritizálta volna meg, hogy nem a falra tettem a képeket, hanem a padlóra rögzítettem szegekkel.

2.

Réka: Két napig suvickoltam az ablakról a festékcseppeket. Nem lehetett kilátni az ablakon. Gondoltam, hogy áthívlak segíteni, meg írtad is, hogy szóljak, ha kell valamit segíteni. De aztán elképzeltelek, ahogy ott suvickolsz udvariasan és buzgó igyekezettel, én meg a végén odamegyek, és tanító nénis szigorral megfeddlek, hogy nadeSziszó, csak minden harmadik festékcseppet vakartad le! Szóval eldöntöttem, hogy ez nem lenne megfelelő program neked, ezért végül nem hívtalak. És az egész lakás tele van a hajammal. Azt is órákba telt kitakarítani. Ha odaköltöztök, ott lesz a ti hajatok is??? Olyan megszállottan kapartam a festéket, és takarítottam a hajat, hogy apu már furcsállotta. Pedig azt hittem, hogy ő egy alapos ember. De most rájöttem, hogy annyira mégsem. Én ha egyszer elindultam, végigmegyek az úton!

Ildi: Az elmebaj első jelei.

én: Ildinél a kanapé a szoba közepén, Rékánál a mániákus takarítás, nálam meg a dokumentálási mánia. De tényleg, ismertek még valakit, akivel az együtt töltött idő fele azzal telik el, hogy fel kell idézni, hogy miket mondtunk a másik felében, hogy fel tudja jegyzetelni? És olyan aranyosan asszisztáltok a mániákusságomhoz. Bár tudom, hogy igazából tetszik nektek, hogy így benneteket is felkap a hírnév.

Réka: Miért? Olvassa valaki a blogodat???

3.

Ildi: Majd nézd meg az árgépen, Sziszó!

Réka: Árgép? Olyanokat mondtok! Nem lehet követni.

én: Gondolom, az valami oldal az interneten, ahol össze lehet hasonlítani az árakat.

Réka: Igen??? Mik vannak!!!

Sziszó: Azt szeretem benned, Réka, hogy könnyű neked újat mondani.

4. 

én: Volt az egyetemen egy tanár, aki szerint a "vér" szót be kellene tiltani, mert az egy fasiszta szó.

Ildi: És mit szólnának ehhez a vérfarkasok meg a vérnyulak? És a "testvér" szót is be akarja tiltani? Amikor nagyon veszekszünk az öcsémmel, mindig az a végső érvem, hogy de hát én a te tested, a te véred vagyok, ennyire nem utálhatod saját magadat.

én: Jó kérdés! Azt nem tudom, a "testvér" szóval mik a tervei. Bennem az merült fel, hogy a "vér" szó betiltása után milyen gondban lenne a vérellátó szolgálat. Kis rajzocskákkal meg jelekkel próbálnák elmagyarázni az embereknek, hogy gyertek, mert meghalnak a betegek, és adjatok tudjátokmit, azt, de azt a szót, tudjátok melyiket, nem mondhatjuk ki, de gyertek, és adjatok. 

Ildi: Egy jó lenne abban, ha betiltanák a "vér" szót. A finnugor nyelvrokonság elméletének egyetlen bizonyítéka is eltűnne végre!

5.

Réka: Mutasd a kezed... Jó, inkább nem mondok semmit... Hogy lehet ilyen egyenetlenül kilakkozni egy körmöt???

én: Pedig mielőtt indultam, még gyorsan kijavítottam, mert le volt pattogzva, és tudtam, hogy le fogsz cseszni.

Réka: Te honnan tudtad, hogy én is jövök?

én: Ildi írta a cseten.

Réka: Ti a hátam mögött cseteltek? Nélkülem???

én: Igen, de csupa olyan témáról, amit te nem bírsz elviselni: halál, szex, ilyenek.

Réka: Ja, persze, el is higgyem, hogy a halálról csetelgettek! Inkább arról, hogy újítsd fel a lakkod, mert lecsesz a Réka.

6.

én: Ne mondjatok már ennyi vicceset, nem bírom megjegyezni. Legyetek szépen, rendesen unalmasak, mint más. Most beszélgessetek egy kicsit arról, hogy Réka hogyan akarja berendezni a lakását, de unalmasan ám, hogy legyen egy kis nyugalmam! Ne legyen benne semmi csipkelődő elemzés a szoba közepére állított kanapék vagy a hajszáltaszító bútorszövetek iránt érzett mániákus vonzalom pszichológiájáról! Ne legyen benne semmi olyasmi, hogy Réka antifinnugrisztikai sarkot akar berendezni a kisszobában!

7.

Ildi: Egy barátnőm elment Spanyolországba babysitternek. Csak azt nem értem, hogyan lehet munkát találni Spanyolországban.

én: Miért? Te is el akarsz menni Spanyolországba babysitternek?

Ildi: Dehogy! Inkább a halál!

Mivel lehet a legkönnyebben felháborítani egy anyát? Az enyémet ezzel a kérdéssel: "Anyu, ha választanod kellene, hogy ezentúl vagy csak kávézhatsz, vagy csak cigizhetsz, melyiket választanád?"

- És amúgy jól vagy?

- Mitől lenne egy ember jól???

- Csak udvariasságból kérdeztem, szóval válaszolj te is szépen, udvariasan.

- Ja, akkor igen, jól vagyok. Nem dolgozom magamat halálra.

- Én sem. De még így sincs időm semmire.

- Nekem sem. Én nem is tudom, mások hogy csinálják, akik sokat dolgoznak, meg családjuk is van.

- Hát, ők stresszesen élnek, mi meg szépen, nyugodtan, lelassulva, és örökké élünk.

- Dehogy, mert minket meg elüt egy busz.