Unokatesóm lányának orvosdoktorrá avatása alkalmából buli Móron. Családtagok megjegyzései az ünnepeltnek:
Ebédkor: Na, most annyit eszem, hogy a Fruzsinak be kell avatkoznia.
A hőségben sétálva: Infarktust is el tudsz már látni? A nagy melegre való tekintettel az idősebbek körében előfordulhat, nem?
Este heves tánc közben:
- Kijött a sérvem! Megműtesz?
- Persze, ide felcsaplak egy asztalra a pörkölt meg a kovászos uborka közé, de a steril körülményeket nem tudom garantálni.
- Dehogynem. Kívülről-belülről fertőtlenítünk pálinkával.
Néhány megjegyzés és életkép a zene kapcsán:
Egy táncoló az élőzenésznek (élő zenésznek): Józsikám, cserélj CD-t!
Két szemüveges ropja egymással a "Nézz mélyen a szemembe!" refrénű számra, és boldogan mutogatnak a szemüvegükre.
Megszólal a "Hűtlen". Erre az uncsitesóm: Na, kamaszkoromban anyu, ha beraktam ezt a számot, már tudta, hogy ki vagyok rá akadva.
A buli számomra legmeglepőbb mozzanata: anyu és apu a "Raszta szív örökké dobog..." refrénű Ladánybene-slágerre ropják.
"Ó, ó, ó, Afrika" doktorrá avatási változata: Ó, ó, Afrika, ott tombol a malária!
Amikor nyugovóra térünk:
- Ezt az ajtót jó alaposan bezárom. Volt az a móri gyilkosság, meg minden.
- Az ablakot ne hagyjuk nyitva! Én nem bízom a móri polgárokban.
És egy bónusz: Nálunk annyi kutya meg cica van már eltemetve a kertben, a rekettyés mellett, hogy Stephen King nálunk forgatta a Kedvencek temetőjét.
