1.
Elvira: Itt csak társasozni lehet? Vagy lehet rágni is? A rágás öröme tart életben. Már három órája nem rágtam semmit.
2. Árulkodó, hogy ki mit hall
Elkezdjük játszani a Szett nevű társast. Odajön egy ifjonc fiúka, és megkérdezi, hogy beállhat-e játszani, mert a barátai mindig ilyet játszanak, és szeretne ő is belejönni. Játszik velünk egy darabig. Elég halkan beszél, úgy felibe-harmadába' halljuk. Miután lejátszunk egy menetet, feláll, és - ahogy Olga hallotta - ezt mondja:
- Egy élmény volt. Köszönöm.
Ezzel távozik. Erre Elvira Olgának: Mit mondott? Hogy "Ebből kurvára elegem van?"
3.
Elvira: Voltam egy állásinterjún.
Olga: Na, hol?
Elvira: Mint kiderült, egy patkányirtó cégnél, de ezt nem tudtam előre. De nekem nem a patkányirtó részlegen kellett volna dolgoznom, hanem műanyag dobozokat is gyártanak, és azokkal kapcsolatban kellett volna intézkednem, meg vásárokra mennem, ahol a műanyag dobozaikat árulják.
Olga: Jaj, ne! Nem támogatom a műanyag dobozok használatát. Nagyon környezetszennyező, le a műanyaggal!
Elvira: Na, ez is érdekes, hogy ki mit reagál ugyanarra a hírre. Egy másik barátnőm, aki meg nagy állatvédő, azt mondta, nem engedi, hogy patkányirtó cégnél dolgozzam.
4.
Elvira: Dögfáradt vagyok. De hogy mitől? Nem csináltam ma semmit. Na jó, igazából leadtam két rajzfilmfordítást.
Olga: Aszta, te is filmfordító lettél? De menő! Elmegyünk megnézni a moziba?
Elvira: Minek? Tudod, hogy nem szeretem a filmeket. Olyan hosszúak. Annyit kell őket nézni. Ki jár egyáltalán moziba? És én már amúgy is láttam, pedig nem is akartam megnézni.
Olga: De a végén ki lesz írva a neved, tök menő, megünnepeljük, hogy híres rajzfilmfordító lettél.
Elvira: Jaj, ne, ez maga a rémálom! Végig rettegnék, hogy észreveszed a hibákat a fordításomban, és megállapítod magadban, hogy milyen szar fordító vagyok.
Olga: Most, hogy belegondolok, tulajdonképpen azért mondtam, hogy menjünk el megnézni a te rajzfilmedet, meg hogy menő vagy, mert mindig vágytam rá, hogy valaki nekem mondja, hogy milyen menő, hogy a moziban mennek a filmfordításaim, és el akarjon jönni velem megnézni. Ha nem vágytam volna erre, biztos eszembe sem jut, hogy kedves gesztus lenne meginvitálni téged a saját rajzfilmedre. Kezdem érteni, mit jelent az, hogy nem kell a szívemre venni, amiket mások mondanak, mert az tulajdonképpen mind a saját személyiségükről szól. És innentól kezdve tulajdonképpen tök felesleges beszélni.
Elvira (lelkesen): Igen!
Olga: Amúgy valamiért én is dögfáradt vagyok, alig vonszolom magamat. Így most nem esik nehezemre a te vánszorgócsiga-tempódban sétálni.
Elvira: Tényleg! Nem tudtam, kivételesen mitől olyan komfortos most veled menni. Végre nem rohansz.
Olga: Gondoltam rá már otthon is, hogy Elvira ma örülni fog, ma nem kell aggódnia, hogy lefárasztom, nem akarok sem rohanni, sem felpörögve sokat beszélni, mint máskor, mert annyira be vagyok lassulva, mint ő mindig.
Elvira: Na, azért így is sokat beszéltél. Pedig elméletben már jól tudod, hogy miért nem érdemes.
Olga: Na, ezt most a szívemre vettem. Amúgy még így belassulva is sokkal gyorsabb vagyok, mint te, csiga!
5.
Olga: Elmentem Gyöngyivel csángó táncházba.
Elvira: Évek óta nyaggat, hogy menjek vele. Akkor most levan róla a gond? Nem fog többet engem nyaggatni?
6.
Társasjátékklubos jegyárusító lány: Tessék, adok nektek ilyen papírt, rajta van, hogy honnan lehet letölteni egy nagyon jó társasjáték-applikációt... (innentől kezdve Olga már csak szürke ködöt lát, és szétfolyó, értelmetlen szóhalmazt hall)
Olga: Köszönjük. Mondjuk nekem nincs okostelefonom. Ennek a másiknak van, de minek! Azért az "applikáció" szót már hallottuk.
