1.
Olga: De amúgy jó pasi ez az Alexandro? Ha már ennyit beszéltek róla.
Elvira: Szerintem amúgy nem. De én nem tudom, milyen női szemmel. Gyöngyi, milyen női szemmel?
Olga, aki egész este elfojtotta dokumentarista hajlamait, és nem jegyzetelt, most egy sunyi oldalpillantást vet az asztalra hanyagul odavetett határidőnaplójára.
Elvira, aki elkapta Olga oldalpillantását: Nem! Ne írd fel!
2.
Elvira és Gyöngyi: Olga, nagyon meg vagyunk elégedve a vendéglátással.
Olga: Pedig el sem terveztem a menüt. Meg régebben azt hittem, hogy az emberek beszélgetni akarnak, érdeklik őket a szellemi és lelki élmények, és ezzel át lehet csábítani őket egy szombat estén. De mostanában rájöttem, hogy dehogy! Az Unicum érdekli őket meg a biotea meg a bio gesztenyepüré ribizlivel meg a házi fokhagymás sajtkrémes falatkák. Erre már korábban rájöttem, de csak ma jutottam el odáig, hogy a gyakorlatba is átvigyem, és a kecsegetető menü felsorolásával csábítsalak át benneteket.
3.
Olga: És miért nem lett semmi azzal a pasival?
Gyöngyi: Hát, nem is tudom.
Olga: De mi történt?
Gyöngyi: Párszor találkoztunk.
Olga: De tetszett?
Gyöngyi: Ja, nem.
Olga: Egy-két rávezető kérdéssel csak megtudtuk, hogy miért nem lett semmi.
Elvira: Jaj, Gyöngyi, komolyan, olyan nehéz veled!
4.
Elvira, aki korábban elég spleenes volt, mostanában feltűnő életerőt és életkedvet mutat. Sokat és szívesen beszél, pedig régebben ezt is túl megerőltetőnek találta (a puszta beszédnél megerőltetőbb tevékenységekről nem is szólva). Egy idő után az okokra is fény derül:
Elvira: Mióta ezt a török sorozatot nézem, úgy érzem, mégis van értelme az életnek. Azon imádkoztam, hogy meg ne haljak, mielőtt véget ér a sorozat. Mondjuk, most már sajnos véget ért. És most látom, hogy a színészek nem átallottak elmenni más filmekbe meg sorozatokba is! Mit keresnek ott? Ők nem oda tartoznak, hanem az én sorozatomba! Eladták a lelküket! Na, de mindegy, most meg nekiálltam törökül tanulni, és annyira érdekes, hogy úgy érzem, egész nap ellennék azzal, hogy a török nyelvet tanulmányozom. És utazni is akarok! Meg más nyelveket tanulni! Olyan érdekes a világ, annyi minden van, van kedvem élni!
Olga: Összefoglalva, Elvirát egy török sorozat visszahozta az élők sorába.
5.
Elvira: Figyi, Olga, a magyar nyelvben vannak esetek, mint például a németben? Tárgyeset, részeseset, birtokos eset? Vagy nincsenek? Hogy van ez?
Olga: Akkor legyen az, hogy először elmondom, aztán jöhet az a rész, amikor lekiabáltok, hogy nem is úgy van, mert amit mondok, az csak az akadémikus nyelvészek cselszövése. Jó lesz így?
6.
Olga: Mielőtt elmentek, búcsúzóul kóstoljátok meg ezt a fahéjas repcemézet!
Gyöngyi: De hogy kerül a mézbe a fahéj? A méhek teszik bele?
Elvira: Jaj, Gyöngyi, ne idegelj! A mézkészítő kisvállalkozó belekeveri a mézbe a fahéjat, hogy így bővítse a termékpalettát! Hogy kérdezhetsz ilyeneket?
Olga: Elvira, nyugi! Szerintem csak azért kérdez ilyeneket, hogy szívasson. Élvezi, ha felidegesít.
Elvira: Nem, őszintén döbbent fejet vágott. Ismerem, nem olyan jó színésznő, hogy ilyen ügyesen megjátssza a hülyét.
Gyöngyi: Na, Elvira, siessünk! Felöltöztél már?
Elvira: Nem! Rajtad köszörülöm a nyelvemet.
