Sziszó világa

Friss topikok

Linkblog

Ha egy könyv a földre esik...

2012.02.16. 20:32 | Szisszo | Szólj hozzá!

 Leejtettem ma egy Kosztolányi-kötetet a földre. És mi volt az első gondolatom? Megijedtem. Egy másodpercig nem értettem, miért. Aztán rájöttem: az általános iskolás beidegződés. Leesett a könyv, felelni fogok! Megkönnyebbültem, hogy nem, nem fogok felelni. Iskolában lehet, hogy már soha. Íme, az öregedés egyik nagy előnye.

 

Mit is kellett ilyenkor csinálni, hogy elhárítsuk a felelés rettegett rémét? Ha jól emlékszem, rá kellett lépni a könyvre. Most ettől eltekintettem, pláne, hogy nem is voltam biztos benne, hogy ez volt-e anno a gyógymód. Hogy ne feleljek aznap, egy könyvre léptem én?

 

 

Örkényi párbeszéd a csemegepultnál

2012.01.24. 16:53 | Szisszo | Szólj hozzá!

 Hogy néha milyen nehéz az emberekkel tárgyalni, és mennyire félre lehet érteni mindent... Mindig ezt mondom, és most el is kezdem feljegyezni ezeket a "mindent félre lehet érteni" és "az emberek folyton elbeszélnek egymás mellett, de fel sem tűnik nekik” típusú eseteket, mert soha nincs egy jó példám ezen tételek bizonyítására.

 

Na szóval, életemben először kitaláltam, hogy veszek és sütök májat. Találtam úgynevezett tálcás, vagyis előcsomagolt csirkemájat és kacsamájat. A kacsát választottam, de a dobozra nem volt ráírva, hogy máj, csak az hogy kacsa. Én meg nem vagyok sem hús-, sem belsőség-szakértő, gondoltam, a biztonság kedvéért megszólítok egy rendes háziasszonyt, nehogy véletlenül valami mást vegyek.

 

Én a dobozt a háziasszony orra alá dugva: Elnézést kérek, ez ugye kacsamáj?

Ő elkezd mutogatni a pultra: Ott van a kacsa, nézze, oda van kiírva, de én azt keresem, hogy a csirke mennyibe kerül.

Én: A csirkemájnak itt van az ára, 995 Ft egy kiló.

Ő: 995? Meggajdultak ezek?

Én: Igen, az elég sok.

Ő felháborodva nyomkodja elém a tálcás csirkemájat: Ez sok? Ez egyáltalán nem sok!

Én: Úgy értve, hogy elég sokba kerül… De szóval akkor ez kacsamáj, ugye?...

 

Hát körülbelül mint Örkény pincére a feketekávéval vagy gumimatrac-kölcsönzője a gumimatraccal. De ott legalább a filozófiában megtalálták a közös témát, a májaspultnál ez alkalommal az ilyesfajta katarzis elmaradt.

Dohány vagy cigi, na és az útikönyvek hitelessége

2012.01.18. 17:20 | Szisszo | Szólj hozzá!

 Történt nemrég, hogy mozi után beültünk egy ivóba. Elfelejtettem cigit vinni, ezért cigilejmolás potenciális alanyaiul kinéztem két asztallal odébb három férfiembert, előttük az asztalon a narancssárga Pall Mall.

 

Én: Bocsánat, otthon felejtettem a cigimet, kérhetnék egy szálat?

 

Nagy hallgatás, az egyik idősebb férfi elkezd kotorászni a zsebében. Kezdek rájönni, hogy nem magyarok (olaszok voltak amúgy), de gondolom, ha kotorászik a zsebében, akkor értette, csak a narancssárga Pall Mall helyett valami más cigit keres nekem a zsebében.

 

Rövid kutakodás után előhúz egy borítékot, a borítékból pedig kétezer forintot, majd nyújtja felém. Voltam olyan hülye, hogy nem vettem el a pénzt, hanem angolul elmondtam, hogy nem pénzt, hanem cigit kérek. Igaz, ami igaz: első körben is dohányt akartak adni.

 

 Hát szóval vagy olcsó kurvának néztek vagy koldusnak vagy fizetőpincérnek. Vagy lehet, hogy az útikönyvben azt olvasták Budapestről, hogy a magyar maffia nőket küld körbe a szórakozóhelyekre, akikkel jobb nem cécózni, nyomatni kell nekik a kétezret. Ezen sem csodálkoznék azok után, hogy a Lonely Planet útikönyv azt írta Bariról, hogy semmiképpen ne menjünk ki éjszaka az óvárosban az utcára, mert nagyon veszélyes, ráadásul még az autótolvajlás nagy központja is. (Ezeket az infókat döbbenten olvastuk a repülőn tekintve, hogy a bérelt autónk várt minket Bariban, a szállásunk pedig a veszélyes, maffiás, szervkereskedős óvárosban volt. Kicsit még el is hittük, legalábbis első este kicsit félve szálltam a kocsiból a rettegett óvárosban, ahol egy vérszomjasnak tűnő kutya őrizte a sikátor bejáratát. Később visszamentünk a kutyához, aki igen barátságosnak bizonyult, akárcsak Bari és annak népe.)ént velem az a kis eset,

Tudnivalók a repülésről és a technikai fejlődésről

2011.10.27. 18:04 | Szisszo | Szólj hozzá!

  

 

Az úgy volt, hogy kiszállítottuk a szülőket a reptérre. Nem is hittem, hogy  még ennyi hasznos plusz szolgáltatást fogunk tudni nyújtani nekik, mielőtt felszállnak a gépre. Hiába, az információ hatalom.

 

Apu először is az összes csomagot (anyuét, sajátját, kézit, feladandót) egyszerre felpakolta lemázsáltatni. Miközben leszedettem vele a felesleget, az ügyintéző fiúka hanyagul odabiccentett egy cetlire, amin a "van-e az Ön csomagjában szúrófegyver, lőfegyver, kábítószer, robbanóanyag stb." kérdések szerepeltek, hogy:

 

-         Ezekre a kérdésekre válaszoljanak!

 

Anyuék teljesen megzavarodva álltak ott, nem is csodálom, nem vették az adást, miféle kérdésekre. Odapattantam, felolvastam nekik a kérdéseket.

 

-         Nem, nem, dehogyis, nálunk semmi ilyesmi nincsen! – kiáltották aztán szokatlan egyetértésben.

 

Csomagok feladva, időnk, mint a tenger. Leültünk enni-inni, beszélgetni. Anyu egyszer csak ártatlanul rám emeli méltán híres, tengerkék szemét (mellesleg jegyzem meg, hogy a múltkor, amikor elvittem romkocsmázni, a Szimpla Kertben egy szép szál fiatal fiú odament hozzá, és elmondta, hogy ő ilyen szemeket még nem is látott; anyu meg saját elmondása szerint úgy tett, mintha külföldi lenne, mert nem tudott mit válaszolni), szóval rám emeli ezeket az ilyetmégnemisláttam szemeket, és húsvétibárány-ártatlanságú hangon megszólal:

 

-         Ja, nálam van egy kisollókészlet, az számít?

 

Elkoboztam a szigorúan tiltott kisollókat. Pár perc múlva apu se szó, se beszéd előhúz a táskájából egy óriás méretű fújós dezodort, és teljes testfelületét befújja vele. Elkoboztam a robbantásveszélyes dezodort. Ezután mindkettejük kézipoggyászát átkutattuk - ki tudja, mit rejtegetnek még ezek a terroristagyanús elemek.

 

Még egy önként vállalt megpróbáltatás várt ránk. Naivan azt hittük, hogy a digitális fényképezőgép használatával kapcsolatos alapismereteket könnyedén átadjuk az ősöknek. Tényleg semmi bonyolítás, csak a be- és kikapcsolást és a fotó készítéséhez szükséges gomblenyomást akartuk elmagyarázni. (Amikor megjegyeztem, hogy egyébként azonnal meg is tudják nézegetni a kijelzőn a képeket, akkor ijedt „jaj, nem, nem, nem akarjuk megnézegetni, ne bonyolítsuk” kiáltásban törnek ki.) Szóval elmagyarázzuk, elmutogatjuk, aztán átadjuk apunak a fényképezőt, hogy a gyakorlatban bizonyítsa a megszerzett tudást. Nem hittem, hogy ennyi mindent el lehet rontani a digitális fényképező használatakor: kikapcsolt géppel akar fotózni, automatikusan a szeméhez akarja emelni a gépet fotózáskor, nem látja a kijelzőn a képet („én nem látok semmit, csak magamat” – a saját tükörképétől nem látja… tükröm, tükröm, mondd meg nékem…),  nem hallja a fényképezőből jövő hangokat (csak ha a füléhez emeli, szóval a fülével kell fotóznia).

 

Aztán véletlenül fény derül még egy dologra.

 

Anyu: A csomagokat hogy fogjuk megkapni? Nem adtak érte valami poggyászjegyet?

Én: Nem. Ha leszálltok a gépről, kövessétek a többieket, akikkel egy gépen utaztatok. Aztán odaértek a futószalagokhoz, ahol mennek körbe-körbe a bőröndök, onnan ki kell választani a sajátotokat.

Anyu: Ja, hogy nem a gépen adják oda a csomagokat?

 

Szóval nem könnyű eligazodni ebben a gyorsan változó világban. Én ezt teljes mértékben megértem. Én pl. képtelen vagyok megjegyezni, mi az az ipad (vessetek meg, köpjetek le, kiáltsatok ótejószagúúristent).  A pen drive-nak pedig a nevét nem tudom megjegyezni. A pen drive helyett mindig ipad-ot akarok mondani: előbbiről tudom, hogy micsoda, csak a neve nincs meg; utóbbinak folyton beugrik a neve, de nem tudom, mi az, és nem is akarok közelebbi ismertségbe kerülni vele - akárcsak anyuék a fényképező képnézegetési funkciójával.

 

De azon még én is meglepődöm, amikor az egyik barátnőmről kiderül, hogy még soha nem csetelt. (Ennek megfelelően az interneten sem szokott annyira szörfölgetni, így reméljük, ezt sem olvassa.) Tudván az internettel kapcsolatos ellenállásáról nagyon meglepődtem, amikor láttam,  hogy regisztrált a facebookra, és írtam neki a fb-cseten, hogy: „Na, Eszti, tudsz csetelni?” Mire azonnal felhívott, hogy elmondja, hogy nem. Ehhez képest anyu egy cybermami, egy csetistennő.

 

És az sem könnyű, mondhatni kicsit skrizofén állapot, hogy az egyik pillanatban az anticset-barátnővel kell megértetnem magamat, a másikban meg a hipercyber informatikus haverokkal, akik rávetik magukat az ártatlan áldozat    (= én) számítógépére, kijelentik, hogy nem elég alternatív-avantgarde-modern-kinky a képnézegető szoftverem, telepítik a kellően alternatív szoftvert, amin aztán én (lévén nem kellőképpen cybergyerek) nem igazodom el, szóval lőttek a felhőtlen fotónézegetésnek (magyarázni nem szeretnek a cyberlegények, csak telepítgetni). És ha a lakásomba látogató következő informatikusfélének előadom ezt a sztorit, akkor a reakciója erre az, hogy:

-         Hmmm, neked nincs Norton Commandered? Telepítem. Az mindenkinek kell.

 

És hiába tiltakozom, hogy én jól megleszek nélküle ezentúl is, és hogy az előző sztori éppen azt kívánta példázni, hogy azt várom az informatikusoktól, hogy az én szerény igényeimnek és képességeimnek megfelelően alakítsák a gépemet, csak köti az ebet a karóhoz, hogy a Norton Commander aztán tényleg mindenkinek kell!

 

Mindeközben pedig a fejlődés bizonyos elemeihez pillanatok alatt úgy hozzászokom, mint a pinty. Például keservesen sírnék-rínék, ha az élőadástvisszatekerős tévémet elvennék. Annyira megszoktam, hogy már furcsállom, ha valami látnivalót nem lehet visszatekerni. A múltkor az erkélyről láttam, hogy a szomszéd házból kilép a kis japó gyerek. Egy pillanatra elbambultam, és aztán már csak azt láttam, hogy egy szőke csajjal megy vissza az épületbe. Ki lehet ez a csaj? Hogy üdvözölték egymást? Arcrapuszi volt vagy smár? Erről lemaradtam. Sebaj, visszatekerem. És a kezem automatikusan nyúl a távirányítóért. Aztán leesik, hogy erről most tényleg lemaradtam.

 

 

Utóirat: Anyu írásban elismerte, hogy ez a poszt "valósághű", csak annyit kért, tegyem azt is hozzá, hogy én viszont ma azt kérdeztem telefonon tőle, hogy ha nincs itthon alufóliám, akkor folpackot is tehetek-e a megsütendő kalbászra... Ebből is látszik, hogy mindenkinek más okoz nehézséget:  kinek a digitális fényképezőgép használata, kinek a csomagok átvétele a reptéren, kinek a csetelés, kinek az, hogy ne telepítsen mások gépére folyton új szoftvereket, kinek annak elfogadása, hogy nem mind visszatekerhető, ami élő - ez utóbbi gyakran  együtt jár a „pen drive” szókapcsolat megjegyzésére való képtelenséggel és az alapvető kolbászsütési és folpack-használati ismeretek hiányával. És anyu nem is sejti, hogy dupla gólt lőtt, mivel az "alufólia" és "folpack" esetén nemcsak a gyakorlati alkalmazásuk, hanem maguk a szavak is problémát jelentenek nekem, utóbbi nem nagyon szokott eszembe jutni.... És valakinek még a betűméret beállítása is problémát jelent.

 

 

 

 

 

SZŐKE NŐK FIZIKÁJA

2011.10.12. 12:24 | Szisszo | Szólj hozzá!

 

A szőke nők fizikájának két fő tétele:

 

1.    Minden vízbe mártott test, a súlyából annyit veszt... Következésképp: a legjobb fogyókúra, ha minél gyakrabban merülünk vízbe.

 

2.    Relativitáselmélet, azaz az idő relatív. Következésképp sok mindentől függ, mennyi idősnek nézünk ki, legfőképp a megvilágítástól (fény-idő elmélet), illetve attól, milyen távolságból néznek minket (tér-idő elmélet).

    Ez utóbbit támasztja alá az a tény is, hogy az égen kihunyt csillagok fényét látjuk. Azaz belenézünk a térbe, és az időben látunk vissza, bele a múltba. Pont úgy van a szőke nők fizikájában a szőke nővel, mint a másik fizikában a csillagokkal: ha a szőke nő messzebb áll a szemlélőjétől, a téren át a szemlélő a múltba néz vissza, következésképp a szőke nő fiatalabb kori énjét látja.

 

Ennek szemléltetésére álljon itt még egy rövid kis beszélgetés:

 

Én (szőke nők képviseletében):  - Cius, mondd már el nekem max. 10 mondatban, hogy akkor  hogy is van ez a világegyetem!                                         

 

Cius magyaráz mindenféléket, kitér a „kihunyt csillagok fényét látjuk” részre meg a fénysebességre, döbbenten veszi tudomásul, hogy ezeket még én is tudom.

 

Cius: Na, most nem akarom kiszámolni, de akkor ugye ezt értitek? Hogy ha egy csillag X távolságra van tőlünk, akkor ki lehet számolni, hogy valójában hány évvel ezelőtti állapotában látjuk a csillagot.

 

Kriszta (tiszteletbeli szőke nő): Igen, értjük. Na, de akkor inkább azt számold ki, hogy milyen messziről kellene engem nézni ahhoz, hogy 8 évesnek tűnjek!

 

Én: Kriszta, ha nyolcnak nem is, de 15 méterről 25-nek tűnsz.

 

 

Szőke nők és tudomány témakörben lásd még: http://sziszovilaga.blog.hu/2011/02/03/foldrenges_noi_szemmel

Anyu titkos szerelme

2011.10.10. 16:26 | Szisszo | Szólj hozzá!

 

Az erkélyről kihallgatott kis bemondás. Anyuka és két gyermeke. Az egyik gyerek nagy hangon:

 -         Anyuuuu, neked ki a szerelmed?

 

 

 

Szopi és rotyi

2011.09.20. 10:17 | Szisszo | Szólj hozzá!

 

Anyu előszedi a konyhaszekrényből a mindenféle ropogtatnivalókat, majd ezt a kérdést intézi hozzám:

 

-         Szilvikém, kérsz egy kis szopit vagy rotyit?

 

És ezzel odatesz elém egy zacskó szotyit meg egy zacskó ropit, hogy válasszak a szopi és rotyi közül ízlésem szerint.

Ahogy a szülők látják 2.

2011.09.19. 19:14 | Szisszo | Szólj hozzá!

Apu szokásához híven rákeres a saját nevére az interneten.

- Itt 3200 találat van. Otthon csak 510. (Eleve vicces, hogy nem is mondja, mire van ennyi találat, mert neki annyira egyértelmű, hogy a saját nevére keres rá a világhálón.) Jé, itt van ez az amerikai néger költők fordításom is, amit még egyetemen csináltam, pedig az nem volt valami jó.

Erre anyu:

- Jaj, én mekkora hülye voltam! Én ezért mentem hozzá apátokhoz. Mert megjelentek ezek a versfordításai, én meg azt hittem, hogy akkor már nagy ember.

Ahogy a szülők látják

2011.08.17. 19:18 | Szisszo | Szólj hozzá!

Szülők beszélgetése:

Anyu: Hát, ebben az öregedésben nincs semmi jó.

Apu: Hát, ha belegondolok, a fiatalság sem volt könnyű. Például... nősülni kellett.

Műszaki kifejezések pajzán kétértelműsége

2011.07.28. 16:24 | Szisszo | Szólj hozzá!

Az unalmas műszaki fordítás közben 1-2 ilyesmin azért lehet egyet mosolyogni:

"Ne felejtse el meghúzni az ellenanyát!"

"Ne felejtse el meghúzni az anyát!"

A magyar Ugaron

2011.06.14. 13:33 | Szisszo | Szólj hozzá!


C. vallomást tesz arról, hogy újabban sokkal hanyagabbul dolgozik, karrierje mégis egyre kedvezőbb irányba halad, csak kapaszkodik egyre feljebb és feljebb a szamárlétrán. Mikor rákérdezek, hogy ez meg hogy lehet, a válasz a következő: 

- Még így is jobb vagyok, mint a többiek. Ugaros földben ritka a gyémánt.

Best of B.

2011.06.14. 13:27 | Szisszo | Szólj hozzá!

 

 1.

B. apai vallomása:

Az én édes kisfiam egy hónapos korában leginkább, hát, hát, egy egyiptomi ugróegérhez vagy egy cickányhoz hasonlított, szóval mindenképpen egy rágcsálóhoz.

 

2.  

Szotyizunk. B. halálosan komoly fejjel odafordul hozzám:

 -         Egyet beszéljünk meg! Te úgy eszed, hogy először így beteszed a szádba, szétroppantod, aztán a nyelveddel kiszeded belőle a magot, vagy úgy, hogy kiveszed a szádból, és a kezeddel szeded ki a magot?

 

Az állatok védőszentjének álma

2011.06.14. 12:32 | Szisszo | Szólj hozzá!

 

 

Diána, minden állatok védőszentje, az árva kutyák legjobb barátja és megmentője, azt álmodta, hogy egy nagy mérgeskígyóval kellett megküzdenie. Az életéért küzdött, végül sikerült kitépnie a kígyó méregfogait. Ennek először nagyon megörült, de aztán megsajnálta szegény nyomorult fogatlan kígyót, és elvitte egy fogorvoshoz.

 

Best of Mami 2.

2011.06.05. 10:23 | Szisszo | Szólj hozzá!

Nati és Trini kutya besomfordál a konyhába, ahol anyu éppen felmos.

Én: Na, jöttetek megnézni, mit csinál a Marika néni a konyhában?

Anyu aranyosan méltatlankodva: Én a kutyáknak nem vagyok néni. Pertuban vagyunk. Maximum Marcsi.

Uszodai divat

2011.05.28. 00:26 | Szisszo | Szólj hozzá!

Fiú és lány belép a szaunába.

Fiú: A tiszteletedre a legjobb fürdőgatyámat vettem fel. Vannak leharcoltabbak is. De a kedvedért kiöltöztem.

Gázszerelő és bölcsész beszélget

2011.05.25. 11:18 | Szisszo | Szólj hozzá!

 

Most építenek nálam új gázvezetéket. A következő párbeszédet folytattam le a szerelő bácsival, aki a lépcsőházban megfeszített erővel hegeszti össze az új csöveket:

 

Én: Főzzek egy kávét?

Ő: Drága, nincs most gáz.

 

Aztán rájöttem, hogy a bácsi még finom volt, mert nemhogy gáz nincs, de egyelőre vezeték sincs. Ezt biztos felírják a jegyzetfüzetükbe a ''10 leghülyébb kérdés" és a „Bölcsészek, avagy: Miért, miért, miért?” c. rovatba.

A használati utasítások stílusának aktuális kérdései

2011.05.23. 17:03 | Szisszo | Szólj hozzá!

 

 Néhány gyors szösszenet a ma lektorálásra hozzám került használati útmutatóból:

 

1.

Stecken Sie keine Finger oder andere Gegenstände durch die Schutzgitter.  

 

Sem ujj, sem egyéb tárgy nem juthat be a védőrácson át.

 Jó, jó, a német is tárgynak bélyegzi az emberi ujjat, de a fordítóban lehetne annyi világmegváltó szándék, hogy helyrepofozza az eredeti szöveg baromságait.

 A magyar ráadásul akár úgy is értelmezhető, mintha akárhogy is próbálnám betuszkolni az ujjamat vagy más (sicc!) tárgyat, nem férne be.

 

2.

Die Verwendung dieses Gerätes in Fahrzeugen aller Art (z.B. Bauwagen, Fahrstühlen,Campingwagen, Kraftfahrzeugen, Kabinen) und ähnlichen, geschlossenen Räumen ist verboten.

 

Tilos a készüléket bármilyen járműben (pl. építőgépben, járószékben, kempingkocsiban, tehergépkocsiban, vezetőfülkékben) és ezekhez hasonló zárt terekben használni.

 Bauwagen – a fordításban „építőgép” – nos, ez valójában egy olyan lakókonténer, amelyben az építőmunkások laknak

Fahrstuhl – a fordításban „járószék” – hát ez nem más, mint a jól ismert lift

A kempingkocsiról már nem is beszélve. Bár az legalább érhető.

 

3.

 Achten Sie beim Umgang mit dem Konvektor insbesondere darauf, dass sich Vorhänge/ Gardinen, sowie Kleidung (insbesondere Krawatten, Halstücher etc.) oder Ihr Schmuck oder lange Haare nicht im Ventilator verfangen.

 

A konvektor használatánál különösen arra ügyeljen, hogy függönyöket / sötétítőket, valamint ruházatát (különösen nyakkendőjét, cicakendőjét stb.) vagy ékszereit, ill. hosszú haját ne kapja be a ventilátor.

 Lehet, hogy én vagyok nagyon téjékozatlan divatügyben, de cicakendőről még nem hallottam. Internetes kutatásaim alapján viszont tényleg létezik ez a szó meg ez a kendőtípus. Viszont egy konvektor használati útmutatójában akkor is vicces, hogy épp a cicakendőre hívják fel a figyelmet, amiről szerintem a lakosság 89%-a nem hallott.

 

4.

 

Nehmen Sie einen Bleistift oder Ähnliches und markieren Sie durch die Löcher die Stellen an der Wand, wo dann die Bohrungen für die Befestigung angebracht werden sollen.

 

Fogjon egy ceruzát vagy más hasonló irónt, és jelölje át a furatokat a falra, amelyeket azután ki kell fúrni a rögzítéshez.

 Szimplán csak vicces. Archaizáló stílus egy használati útmutatóban.

 

 

 

 

Kollektív tökönrúgás

2011.05.16. 14:35 | Szisszo | Szólj hozzá!

 

Nyílt a közelemben egy képregénybolt (amúgy is érdekes üzletek vannak errefelé, pl. minden második ház aljában egy képkeretező). Egyelőre nem vált a képregényrajongók zarándokhelyévé, vevőt még nem láttam. Ma is csak a tulajok egy ismerőse guggolt a bejáratnál babakocsiban ülő kisfiával, és onnan beszélt lefelé a pincehelyiségben tartózkodó tulajhoz. A kissrác elunta magát, és elkezdte rugdosni a bejárati ajtót. Mire az apja:

-         Fiam, ne rúgd le a festéket, mert tökön rúgnak minket!

 

A közös felelősségvállalás szép példája!

A Kapás utca nem apácazárda!

2011.05.12. 15:41 | Szisszo | Szólj hozzá!

 

Két kis húsz év körüli kéménybélelő szakiparos fiúka járt nálam, Kapás utcai kuckómban. Miután megtárgyaltuk az elméletet, kimásztak a tetőre, hogy felmérjék a terepet. Én a padláson maradtam, és onnan hallom ám, hogy az egyik nagy vígan ezt énekelgeti: „A Kapás utca nem apácazárda...”. Kicsit büszke is voltam magamra, hogy (hacsak nincsenek egyéb mélyreható ismeretei a Kapás utcáról), biztos én voltam rá olyan hatással, hogy a Kapás utca antiapácazárdaként vonult be a tudatába.

Leforrázó élmény

2011.05.12. 15:32 | Szisszo | Szólj hozzá!

Másfél hónapja nincs meleg víz a lakásomban, tegnap mégis sikerült forró vízzel leöntenem magamat. Az ilyeneket hajították régen a Tajgetoszba, és nem is volt hülyeség a spártaiaktól!

Még egyszer a központozás védelmében

2011.05.09. 17:42 | Szisszo | Szólj hozzá!

 

Ugyanaz a mondat vesszővel és vessző nélkül:

 

Egy kis faluban voltunk, Kamerunban. = Ez azt jelenti, hogy egy Kamerun nevű faluban voltunk.

 

Egy kis faluban voltunk Kamerunban. = Ez meg azt jelenti, hogy egy kameruni faluban voltunk.

 

 

Best of Apu

2011.03.14. 23:00 | Szisszo | Szólj hozzá!

1. A korgó gyomor arra sarkall, hogy tárgyassá tegyünk nem tárgyas igéket. Ezt a tételt igazolja apu következő lamentálása:

"Na, van valami kaja? Vagy koplaljak egyet? Az is jó, akkor koplalok valamit. Bundás kenyér jó lesz."

 

 

2. Egy kis családi stílusvita:

Anyu: Öld meg azt a pókot!

Apu: Öld meg??? Mint Hamlet a mostohaapját? Talán úgy kellene mondani, hogy "nyomd agyon"!

 

3. És egy régi klasszikus aputól, amikor vallatóra fogta gyanútlan barátnőmet.

Apu: Na, ki volt Reguly Antal?

Barátnő: Nem tudom.

Apu: Na, és Magyarországon hol nyomtatták az első könyvet?

Barátnő: Nem tudom.

Nem sokkal később szegény barátnő nem tudja kinyitni a Skodánk csomagtartóját. Apunak ez már sok:

Apu: AGGASZTÓAN SOK MINDENT NEM TUDSZ!!!

 

4. És egy másik barátnő is megkapta a magáét. Épp akkor júniusban lett jogászdoktor, augusztusban meg mentünk Ozorára a napfogyatkozásos fesztiválra dolgozni. Apu vitt el minket, és aztán cipelte a barátnő sátrát, ami nem volt rendesen összecsomagolva, nem volt behúzva rendesen a sátortároló zsák cipzára. Erre apu:

- Attól még, hogy doktor lettél, behúzhatnád rendesen a cipzárat.

A 80-as évek és a szőr, avagy felejtsük el a kozmetikusokkal kapcsolatos előítéleteinket

2011.02.14. 12:35 | Szisszo | Szólj hozzá!

 

Nők néhanapján szoktak panaszkodni, hogy azért nem mennek kozmetikushoz, mert a kozmetikusok gyakorta huszonéves, makulátlan külsejű, modellalkatú lények, természetesen idegesítően tökéletes (persze egyben unalmas) kis élettel. Nos, nekem szerencsére mindezidáig sikerült elkerülnöm ezt a típust. Ehelyett az én kozmetikusom vicces szólásokkal örvendeztet meg.

 

Például miközben csinálja nekem az arckezelést, felhívja egy barátnője. Miután befejezik a beszélgetést, kedvenc kozmetikusom a következővel fordul hozzám:

 

-         Hm, a barátnőm 80-as évek bulit rendez. És be kell öltözni. Hm, hm. Mit vegyek fel??? Vagy egyszerűen növesszem ki a szőrömet? Mert akkor még szőrösek voltunk rendesen, nem?

 

 

Egyszer elvetődtem egy másik kozmetikushoz. Az ember azt várná, hogy egy kozmetikusnál női csacskaságokról lesz szó, csupa habkönnyű dologról, fogyókúra, receptek, arcpakolások, legfrissebb pletykák, miegymás. Ehelyett a vadidegen kozmetikus lány a következő monológgal nyit nálam:

 

-         Te milyen zenéket szeretsz? Én a drum’ n bass-t. (Itt belesző néhány drum'n bass buliról szóló történetet, amiből csak a hülye nem szűri le, hogy mind drog hatása alatt történt.) … Jaj, már alig várom, hogy hétvége legyen, én úgy be fogok baszni… Ti is jártok a Piafba? Persze, mi is, reggel 10-kor szoktunk eljönni. … A legjobb barátnőm meg kórboncnok. Tudja ő is, hogy ez nagyon beteg, de gyerekkora óta arra vágyott, hogy hullákat boncoljon. Úgy is néz ki, mint egy kórboncnok, tudod, olyan hollószerű… Ja, meg van egy haverom, aki tök jóképű meg jófej meg minden, de nincs önbizalma, és mindig nagyon csúnya lányokat szed fel. A múltkor is felhívott egy buli után, mondja, hogy beszélni akar velem. Na, mondom, kit szedtél fel már megint. Mondja, hogy egy jó alakú lányt. Erre én mondom neki, hogy a lényeget mondja, ne beszéljen mellé. Erre bevallotta, hogy egy teljesen fogatlan nőt, akinek az egyik kezén csak három ujj van. De meg sem lepődtem, mert legutóbb meg egy összeégett arcú törpét szedett össze…

 

Szóval ez a habkönnyű csevej a legfrissebb pletykákról a kozmetikusnál Sziszó világában.

A csuhébaba készítő ipar nagyjai

2011.02.11. 18:26 | Szisszo | Szólj hozzá!

A Kárpát Expressz című műsorban elkapott viccesség:

"Bori néni 1996-ban robbantott a csuhébaba-készítésben."

Szovjetfelvonulás

2011.02.11. 18:23 | Szisszo | Szólj hozzá!

Villamoson elkapott beszélgetésfoszlány:

- Bazzeg, annyian voltak, mint az uzsgorodi stadionban szovjetfelvonuláskor!

süti beállítások módosítása