Hogy néha milyen nehéz az emberekkel tárgyalni, és mennyire félre lehet érteni mindent... Mindig ezt mondom, és most el is kezdem feljegyezni ezeket a "mindent félre lehet érteni" és "az emberek folyton elbeszélnek egymás mellett, de fel sem tűnik nekik” típusú eseteket, mert soha nincs egy jó példám ezen tételek bizonyítására.
Na szóval, életemben először kitaláltam, hogy veszek és sütök májat. Találtam úgynevezett tálcás, vagyis előcsomagolt csirkemájat és kacsamájat. A kacsát választottam, de a dobozra nem volt ráírva, hogy máj, csak az hogy kacsa. Én meg nem vagyok sem hús-, sem belsőség-szakértő, gondoltam, a biztonság kedvéért megszólítok egy rendes háziasszonyt, nehogy véletlenül valami mást vegyek.
Én a dobozt a háziasszony orra alá dugva: Elnézést kérek, ez ugye kacsamáj?
Ő elkezd mutogatni a pultra: Ott van a kacsa, nézze, oda van kiírva, de én azt keresem, hogy a csirke mennyibe kerül.
Én: A csirkemájnak itt van az ára,
Ő: 995? Meggajdultak ezek?
Én: Igen, az elég sok.
Ő felháborodva nyomkodja elém a tálcás csirkemájat: Ez sok? Ez egyáltalán nem sok!
Én: Úgy értve, hogy elég sokba kerül… De szóval akkor ez kacsamáj, ugye?...
Hát körülbelül mint Örkény pincére a feketekávéval vagy gumimatrac-kölcsönzője a gumimatraccal. De ott legalább a filozófiában megtalálták a közös témát, a májaspultnál ez alkalommal az ilyesfajta katarzis elmaradt.
