Történt nemrég, hogy mozi után beültünk egy ivóba. Elfelejtettem cigit vinni, ezért cigilejmolás potenciális alanyaiul kinéztem két asztallal odébb három férfiembert, előttük az asztalon a narancssárga Pall Mall.
Én: Bocsánat, otthon felejtettem a cigimet, kérhetnék egy szálat?
Nagy hallgatás, az egyik idősebb férfi elkezd kotorászni a zsebében. Kezdek rájönni, hogy nem magyarok (olaszok voltak amúgy), de gondolom, ha kotorászik a zsebében, akkor értette, csak a narancssárga Pall Mall helyett valami más cigit keres nekem a zsebében.
Rövid kutakodás után előhúz egy borítékot, a borítékból pedig kétezer forintot, majd nyújtja felém. Voltam olyan hülye, hogy nem vettem el a pénzt, hanem angolul elmondtam, hogy nem pénzt, hanem cigit kérek. Igaz, ami igaz: első körben is dohányt akartak adni.
Hát szóval vagy olcsó kurvának néztek vagy koldusnak vagy fizetőpincérnek. Vagy lehet, hogy az útikönyvben azt olvasták Budapestről, hogy a magyar maffia nőket küld körbe a szórakozóhelyekre, akikkel jobb nem cécózni, nyomatni kell nekik a kétezret. Ezen sem csodálkoznék azok után, hogy a Lonely Planet útikönyv azt írta Bariról, hogy semmiképpen ne menjünk ki éjszaka az óvárosban az utcára, mert nagyon veszélyes, ráadásul még az autótolvajlás nagy központja is. (Ezeket az infókat döbbenten olvastuk a repülőn tekintve, hogy a bérelt autónk várt minket Bariban, a szállásunk pedig a veszélyes, maffiás, szervkereskedős óvárosban volt. Kicsit még el is hittük, legalábbis első este kicsit félve szálltam a kocsiból a rettegett óvárosban, ahol egy vérszomjasnak tűnő kutya őrizte a sikátor bejáratát. Később visszamentünk a kutyához, aki igen barátságosnak bizonyult, akárcsak Bari és annak népe.)
