Sziszó világa

Margitszigeten elkapott beszélgetésfoszlány:

- Szívem szakad meg, geci!

Anyu barátnője nem rajong a kutyákért. A világ két legaranyosabb négylábúját, Trinit (a loncsos bölcsészlányt) és Natit (a csinos plázakutyát) is rosszul leplezett gyanakvással szemléli. Azért udvariasságból megpróbál valami érdeklődést tanúsítani irántuk, és ezt sikerül kérdeznie:

- Az egyik férfi, a másik pedig nő?

A földrengés után nem sokkal a következő chatbeszélgetést folytattam az egyik barátnőmmel: 

A: nálad is rengett a föld?

mi itt elég durván éreztük.

  KK meg itt alszik kettőnk között...

  mit sem sejtve.

én: ne már?

  ennyire beszívtatok?

  vagy jó volt a bélyeg?

  én nem éreztem.

  micsoda édeshármasban éltek!

 A: nézzél index-et!

  tiszta para volt.

 ááá, nem szívtunk, de mégis.

 én: bazzeg, földrengés, tényleg.

  én semmit nem éreztem.

 A: meg bélyeg sincs, csak a valóság.

 én: de azt idealizmussal felül lehet írni.

 A: akkor lehet, h te szívtál be.

 én: és mit éreztetek?

      lepotyogott vmi?

 A: nem, annyira nem volt durva.

olyan, mint mikor elmegy az utcában a troli, és berezegnek tőle a falak, csak sokkal erősebb.

  összenéztünk S-vel, felpattantunk, kinéztünk az ablakon.

  sehol sem volt pánikoló ember.

  gyorsan megnéztem a neten, mit kell tenni földrengés esetén.

közben KK horkolt picit.

  mi meg fel-alá rohangásztunk.

  bátyámat is felhívtam, ő is átaludta.

egyébként mi a 4.-en lakunk, te meg csak a 2.-on.

  akik feljebb laknak, jobban érzik.

 én: milyen professzinálisan jártál el!

  tökre megállnád a helyed az USA-ban vagy Japánban.

A: be kell szerezni 1 poroltót.

 én: azért ez már nagyon cyber, hogy gyorsan megnézed a neten, ahelyett, hogy menekülnél.

 A: ugye?

egyébként ha otthon érnek a rengések, akkor nem kell kifutni egyből, hanem be kell bújni egy stabil asztal alá, és ott megvárni a végét.

  utána meg fel kell kapni a bőröndöt, amibe be van készítve 3 napi ruha,

és azzal együtt kell elhagyni az épületet.

 én: 3 napi ruha? ezt biztos vmi nő írta!

  sminkcuccot nem írt?

 A: az út közepén kell gyalogolni, nem a járdán.

  hűűű, hát a sminkcucc alap a túlélőkészletben, ne viccelj, ezt minden nő tudja, nem is kell említeni.

én: na, azért!

  meg az estee lauder kenőcsök.

  azt nem hagynám itt semmiképpen, inkább dőljön rám a ház!

A: ráncosan nem is lehet menekülni,  az akadályoz a futásban, a ráncokon nem tud a szél csak úgy lazán tovasiklani....

 én:  és a futás amúgy meg ráncosít, szóval ez vica versa szar helyzet.

 A: tehát a krémek mindenképp kellenek.

   én: ha ráncos vagy, nem tudsz futni, ha meg futsz, ráncos leszel.

A:  tényleg ráncosít a futás?!?

 én: igen!!!   tudományosan bizonyított.

      már nem is tudom, kitől hallottam, de meggyőző volt.

 A: tele van ez a világ veszélyekkel.

  én hiszek Neked!!!!

én: és tényleg az asztal alá kell bújni?

  csak hogy akkor most már tudjam.

A: vagy az ajtókeretbe.

 én: szerinted az íróasztalom a rajta lévő számítógépemmel elég stabil?

A: a gépedet is meg kellene menteni valahogy, még akkor is, ha nem macintosh, hogy tudjunk kommunikálni utána.

                  Ezeket találtam a neten:

                 Mit tegyünk földrengés esetén? 
Amíg tart a rengés:

•Ne hagyjuk el az épületet, illetve ne próbáljunk meg bejutni, ugyanis a legtöbb sérülés ilyenkor történik (Pl. ledőlő kémény, lehulló vakolat, üvegcserép miatt)
•Az épületen belül igyekezzünk minél távolabb kerülni ablakoktól, üvegektől, könyvespolcoktól és olyan tárgyaktól, amelyek leesve sérülést okozhatnak. A konyhából biztonságosabb helyre (pl. nappaliba) meneküljünk.
•Keressünk menedéket az asztalok alatt, ajtókeretben, a szoba sarkában.

én: hát ebben az én kis lakásomban mindenhol pont ugyanolyan távol vagyok a lehulló tárgyaktól.

de meggyőztél, a gépemet mindenképpen viszem, különben földrengés esetén honnan tudnám meg ezt a sok hasznos infót?

A: át kell, hogy költöztesd a géped a szoba közepére, vidd az asztalt is és bújjatok be alá.

 én: oké.  a szemben lévő házban meg lakik egy japán csávó, az biztos röhög, h ezt mi földrengésnek nevezzük.

A:   jaaa, a japók ennyitől nem ijednek meg, de náluk a házak is más struktúrájuak

én: és anyuék sem érezték veszprémben.

  a cius viszont érezte, ő is vmi emeleten volt vhol, nemtom, hol.

A: letöltöttem egy programot a touch-omra, ezzel fogom figyelni a rezgéseket.  iSeismometer a neve. most ezt tanulmányozom.

 én: höhöhö, cyber leány!  a toch-omra!  beszarok.

ha összeomlik az információs társadalom meg ez az egész, az ILYENEK fognak a legelőször kihullani az evulóció rostáján.

 A: a cyber lányok?

én: meg a cyber fiúk.

  addig viszont sokkal hatékonyabban tudnak védekezni a földrengések ellen.

A: a földrengés ellen nem lehet védekezni, csak fel lehet rá készülni. öreg hiba, h nincs poroltónk...

Anna barátnőmék sem éreztek semmit.

  úgy látszik a Budaiakat nem rázta meg.

én: a budaiak rendíthetetlenek.

  rendíthetetlen nyugalommal figyelik az eseményeket.

 A: kiváltságosak!

Születésnapi mulatságomon kissé szomorkás hangulatban a következőt magyarázom Giginek és Katinak:

- Bazzeg, 13-án születtem. Ha utánaszámoltok, pont tizenhárman ülünk az asztalnál. Bár úgy is lehet értelmezni, hogy Jézus és a 12 apostol. Mondjuk annak sem lett jó vége.

Ebben a minutában odafordul Dia, aki nem hallotta, miről van szó, és közli:

- Ja, Sziszkó, el is felejtettem mondani, hogy elpusztult az a menhelyi kiskutya, akit kinéztünk neked.

K. barátnőm ajánlott levelet kapott. Saját bevallása szerint nem szokta elvonszolni a kis fokhagymafenekét az ajánlott levelekért a postára, de most igen felkeltette az érdeklődését az, hogy az értesítőn "idézés" szerepelt az ajánlott levél tárgyaként.

Nos, kiderült, hogy Lópici Gáspár 11. kerületi lakos nem volt rest bejelentést tenni a  rendőrkapitányságon, mivel a Menyasszony utca és Vőlegény utca sarkán lévő szelektív hulladékgyűjtő MELLÉ letéve talált egy nejlonzacskót, amiben - megint csak nem volt rest átkutatni - megtalált egy K. barátnőm nevére szóló 2008-as villanyszámlát. És felháborodott, hogy a hulladékgyűjtő mellé volt letéve az a zacskó.

K. be is sétált a kapitányságra, és feltáró-beismerő vallomásában a valósághoz híven előadta, hogy ő 2008-ban külföldön tartózkodott, a lakása nem a 11. kerületben van, és egy barátnője lakott akkoriban ott. Lassanként összeállt a kép, és a nyomok a 11. kerületben, a Menyasszony és Vőlegény utca környékén lakó B. barátunkhoz vezettek, a gyanú is rá terelődött - amúgy is: az ő bankkivonatát is megtalálta Lópici Gáspár a nejlonzacsiban, és természetesen őt is be- avagy feljelentette az örsön.

Aztán mulatás keretében - a rendőrség kihagyásával -  megpróbáltuk még inkább összerakni a történetet. A következő párbeszéd zajlott le:

B: Hát, tuti, hogy nem én raktam oda azt a zacskót. Én nem gyűjtöm szelektíven a szemetet.

K és én egyszerre: ÉS ERRE MÉG BÜSZKE IS VAGY?

B: Az én szemetem nagyrészt cigarettacsikkekből meg ilyen sajtosdobozokból áll.

További fejleményeket várjuk, az ügy még folyamatban van.

Mai bölcsesség:

Az élet egy szarosszendvics. Néha úgy tűnik, hogy nem szar van a két kenyérszelet között, hanem csoki. De nem kell nyelvésznek lenni ahhoz, hogy rájöjj, a csoki csak egy szinonima a szarra.

Előre is elnézést kérek a Nagyvárad tér környékén lakóktól, de muszáj dokumentálnom ezt az esetet.

A Nagyvárad téri aluljáróban beperdülök az újsághoz, ahol a következő párbeszédet bonyolítom le az újságos bácsival:

- Jó napot kívánok! Nincsen véletlenül boríték?

- Nincs.

- És itt a közelben lehet valahol kapni?

- Nem.

- És Rossmann vagy DM van itt a környéken?

- Nincs... Elátkozott egy környék ez.

Most eszembe jutott az, amikor anyuval kiszidoloztuk a kilincseket, és anyu közölte:

- Szilvikém, most úgy néz ki a bejárati ajtód, mintha egy igazi úriasszony lakna mögötte!

Két távoli ismerősömmel történt a következő eset:

Mulatás után az egyikük lakásába tértek haza mindketten, mert a másiknál éppen lakásfelújítás volt. A lakástulaj, nevezzük Petinek, nyugovóra tért, míg vendége, nevezzük Zsuzsinak, az alkohol okozta mardosó éhségtől űzve próbált felkutatni bármiféle kaját az ürességtől tátongó konyhában és hűtőben. Végül talált egy zsemleszerű dolgot, ami kicsit száraz volt, megítélése szerint egy pár napos zsemle lehetett. Kis bocisajttal megbolondítva befalta majdnem az egészet, majd mint aki jól végezte dolgát,  nyugovóra tért.

Később arra ébredt, hogy Peti bűnjelként tárja elé a megmaradt kis darab zsemlét, és félig vádlón, félig melankolikusan így szól: "Te megetted az anyukámtól három éve kapott és gondosan őrzött szerencsesütimet."

Később nekem is volt alkalmam bevizsgálni a megmaradt szerencsesüti-darabkát. Korának megfelelően kőkemény volt, és kemény, becsülendő munkát végezhetett elfogyasztója is.

Teljes döbbenetemre születésnapom alkalmából Cius bátyám egy saját sütésű tortával állt elő. Ráadásul először legyártott egy próbaverziót az internetről kinézett whiskytortából, hogy biztos finom-e. Először nem  hittem el, hogy valóban ő sütötte, sőt, fel sem merült bennem, hogy ennek a kijelentésének bármi köze lehet a valósághoz. Azon a ponton győződtem meg róla, hogy mégis igazat mondott, amikor elkaptam, hogy hiteles, "háziasszonyi babérokra törő" hangon ilyeneket mond a Diának: "Aggódtam, hogy nem sült át rendesen."

Barátnőmmel találkoztam a Bambi nevezetű műintézményben. Miután fogyasztottunk, azt mondja a barátnőm, hogy kellene fénymásolnia. Mivel én ismerem azt a környéket, javasoltam, hogy menjünk a közeli Vitéz utcába, ott van egy jó kis fénymásoló, mindig ott szoktam intézni az ilyeneket.

Emlékeztem, hogy amikor legutóbb jártam náluk épp valami átalakulás/átszervezés/tulajváltás volt. De tudomásom szerint nem szűntek meg. És valóban, ott virított továbbra is a cégtáblájuk. Belépek az utcára nyíló helyiségbe, de teljesen máshogy néz ki, mint eddig, a munkatársak sem huszonéves fiatalok, hanem két negyvenes nő ül ott.

én: Jó napot kívánok, fénymásolni szeretnénk.

Kedves arcú nő segítőkészen felpattan a számítógépe mellől, s szól: 

- Megoldjuk, megoldjuk. Tudunk fénymásolni, szkennelni és nyomtatni is, a fax sajnos most nem működik.

Kezd gyanús lenni a helyzet, megkérdem:

- De Önök amúgy a print&go nyomda?

- Ja, nem, de megoldjuk, megoldjuk, csak fax sajnos nincs.

Szóval a (mint kiderült, megszűnt) nyomda melletti helyiségbe mentünk be véletlenül, ami egy nem éppen fénymásolásra szakosodott iroda volt, hanem valami egészségügyi tanácsadó vagy ilyesmi. És még a nő kért szinte elnézést, hogy faxolni nem tudunk. Ilyenkor mindig visszanyerem az emberiségbe vetett hitemet.

Egy fiú nagy lendülettel adja elő a másiknak:

- És a Móni azt mondja, hogy én soha nem adok neki igazat, pedig ez nem igaz!

Több alkalommal láttam az erkélyről éjszaka az utcán osonni egy nyestet. Alátámasztva a  Budapest vadon című, Budapest természetrajzát bemutató filmben látottakat, kedvenc tevékenysége az autók tetején ugrándozás volt.

Egy alkalommal annak a jelenetnek voltam szemtanúja, hogy a nyest balról érkezett, ugrált pár percet az autók tetején, majd odaszaladt a következő autóhoz, amelynek ebben a pillanatban felgyulladtak a lámpái. A következő minutában jobbról az autótulaj is megérkezett, kinyitotta a kocsi ajtaját, és gyanútlanul beszállt, miközben a fránya kisállat beugrott a kocsiba, hogy potyautasként szállíttassa magát.

Remélem, a sofőr nem szenvedett tisztázatlan körülmények között balesetet, vagy nem találtak egy infarktusban elhunyt férfit egy nyest társaságában az autójában.

Azóta nem láttam a nyestet, valószínűleg egy távoli kerületbe költözött.

Fiatal pár ül mögöttem a 7-es buszon, fojtott hangon, de roppant ijesztően veszekednek.

Fiú: Te félsz tőlem.

Lány (halálra vált, rettegő hangon): Nem félek.

Fiú (agresszíven, véresen komolyan): Miért nem félsz? Félned kellene.

Hát, nem mennék hozzájuk szívesen vendégségbe. Szerencsére nem is hívtak, mert akkor viszont nem mertem volna nemet mondani.

 Az erkélyemről érdekes dolgokat figyelek ki éjszaka. A múltkor például kaputelefonon felcsengető tventiézser banda (2 db fiú) garázdálkodott az utcában. Klasszikus módon intézték a dolgot, ahogy azt a gyerekfilmekből megtanulhattuk: felcsengetés, elrohanás, vihogás. Felszólítom a lakosságot, hogy az éjszakai nyugalom megőrzése érdekében lefekvés előtt tegyék mellé a kaputelefont. Nekem nem kell rászoktatnom magamat erre, mert amúgy is ezt csinálom - élnek még a régi beidegződések, amikor Vilkosz öcsém hobbiszerűen felcsöngetett hozzám éjszaka azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy nálam folytassa a mulatozást.

Átkoztam is a kaputelefon beszerelésének napját, mert azóta egy gonddal több: folyton csak az a mellététel-visszatétel. 

 Tegnap megnéztünk egy Poirot-részt, ahol Poirot végül kérlelhetetlen logikával bebizonyította, hogy a bankigazgató a gyilkos. Erre anyu:

- Én már az elején tudtam, hogy az az OTP-s lesz a gyilkos.

A legjobb az, hogy nem viccből mondta, hanem önkéntelenül ez jött a szájára, tudat alatt az angol nagytőkést átkonvertálta magyar OTP-sre.

 Bemutatkozás internetes oldalon: 

"Amikor az időm engedi, verseket írok (a téma, az változó)."

 Néhány feledhetetlen szólásmondás mamikától:

1. Hazamentünk Ciusszal Veszprémbe. Az első napon anyu mindenféle egészséges kajával látott el minket. A második nap reggelén velőspirítós illatára ébredtem. 

Anyu: Gondoltam, ha már hazajöttetek, egyetek valami egészségtelent is.

2. Előadom anyunak, hogy szerintem fagyit pohárból sokkal jobb enni, mint tölcsérből, mert ha pohárból esszük, együtt lehet enni a különböző ízeket. Anyu hónapokkal később egyszercsak a következő monológba kezd:

- Igazad volt, Szilvikém. Fagyit jobb pohárból enni. Vettünk apáddal Füreden fagyit, de csak tölcsérben lehetett kérni. De én megoldottam, mert egy ilyen kiskanállal összekevertem az ízeket. Ja, és azt hiszem, hogy az a kanál igazából az ujjam volt. (Ezt az utolsó mondatot olyan hangon mondja, mint egy csintalan kislány, aki bevallja az anyukájának, hogy rossz fát tett a tűzre.) És képzeld el, apád nem szidott le azért, hogy ujjal eszem a fagyit! (Ezt pedig nagy ujjongva, "vannakmégcsodák"-hangon.)

3. Előadom anyunak, hogy amíg nem ittam reggel kávét, addig teljesen kész vagyok, szédülök, nem bírok gondolkodni stb. Másnap reggel lejövök az emeletről, anyu a kertben ül, felpattan, beszalad, és mániákusan elkezdi mondogatni: 

anyu: Nem, nem, Szilvikém, még nem keltél fel, még nem keltél fel!

én: ???

anyu: Még nem keltél fel, menjél vissza aludni!

én: Mi van, anyu??? De hát felkeltem.

anyu ("töredelmesvallomás"-hangon): Nincs itthon kávé.

 Csak úgy eltöprengtem: 

Ha azt mondom, "pisil", az nagyjából társaságban is elfogadható (hacsak nem az angol vagy spanyol királyi udvarba vagyunk hivatalosak, bár azok meg úgysem értenek magyarul). De ha azt mondom, "pisál", az durva, vulgáris, hallatán az elegánsabb hölgyek bizonyára visítnak, vagy befogják a fülüket. Ennyit tesz egy betűnyi különbség. Pisil, pisál, ii, iá.

 Bár a magyarban nem olyan frányák az igeidők, azért találkozhatunk néha érdekes jelenségekkel. Íme egy:

Hazamentem szülőkhöz Veszprémbe. Anyu mondja, hogy éppen elfogyott a tusfürdő. Mondom neki, hogy nekem mindegy, én ma már zuhanyoztam, majd csak holnap akarok legközelebb, majd holnap veszek. Anyu persze megelőzött a vásárlással, beállított egy jó drága tusfürdővel.

én: Nem kellett volna ilyen drágát venni. Én HOLNAP VETTEM VOLNA a dm-ben olcsóbbat. 

holnap: ez ugye a jövőre utaló időhatározó

vettem volna: ez meg feltételes múlt idő

Tehát jövőre utaló időhatározó és múlt idő keveredik egy mondaton belül. De máshogy mégsem lehet megfogalmazni. A "holnap vennék" nem jó, hiszen az azt jelentené, hogy még van rá esély, hogy venni fogok - de nem fogok, mert anyu már vett.

"Vettem volna, ha te nem vettél volna." Eddig nem is lenne semmi különös. Na de az, hogy "Holnap vettem volna, (ha te ma nem vettél volna)" - ez azért már megér egy misét meg egy blogbejegyzést.

Chat anyuval (még a mai napig az újdonság erejével hat: anyu tud chatelni!):

anyu:

Na, Szilvikém, puszi, én most megyek olvasni.

én:    

És mit olvasol?

Pénteken életemben először guberáltam! A Gellérthegyen sétáltunk Réka barátnőmmel, éppen lomtalanítás volt, és az egyik kipakolt kupacban nem lehetett nem észrevenni egy halom társasjátékot - "Ki az úr a tengeren", "Takarékoskodj okosan" és társaik. De ami mindent vitt, bár soha nem hallottam róla, de már a neve meggyőzött arról, hogy nekem ez kell: Budapest KultúrDisco. Először a tábla nem volt meg hozzá, de becsületesen kiguberáltuk. Műveltségi jellegű, az irodalom kérdések hiányoznak, de még így is rengeteg kérdés van. A legjobb talán a "pop-rock" témakör: a kártyák egyik oldalán ott virít egy fotó pl. Soltész Rezsőről, a játékosoknak meg kell mondaniuk, kit látnak a képen, aztán jönnek az egyéb kérdések Soltész Rezső életművéről.

Három guberálási szakértőnek tűnő fiatalabb-idősebb csöves végig figyelemmel követte guberálásunkat, és igen jókat derültek, hogy mennyire örülünk minden egyes megtalált kártyának, na meg persze a táblának. Aztán az egyikük mindenáron el akart adni nekünk egy súlyzót, hiába tiltakoztunk, hogy a sport nem tartozik szűkebb profilunkba.

És nem elég, hogy kipróbáltam egy teljesen új dolgot, a guberálást, még Réka barátnőmről is új dolgokat tudtam meg, a következő párbeszéd során:

én: Jaj, de jó, guberáltam! Én még soha nem guberáltam! Jaj, de jó! I have never guberated before.

Réka: Te még soha nem guberáltál? Mi az egész gyerekkorunkat guberálással töltöttük. Itt a Gellérthegyen ez a szokás. A szüleimnek egy csomó bútoruk van, amit apukám talált lomtalanításkor. A hifi tornyom meg, na azt meg az öcsém guberálta ki nekem, teljesen jó, csak az egyik ajtaja van letörve. Ja, azt hiszem, ez a cipő, ami most rajtam van, ez is guberált.

Íme, egy kép a játékról, melynek boldog tulaja lettem: http://www.boardgamegeek.com/image/593687/budapest-kulturdisco

Ha rendeznének horkolásból világbajnokságot, a szomszéd ház magasföldszintjének lakója - akiről eddig csak annyit tudtam, hogy szereti órákon át suvickolni a redőnyeit kívülről-belülről -  bizonyára megnyerné. A múltkor nyitott ablakán keresztül az én erkélyemig hatolt az égzengető, fülsiketető horkolás. Nem javaslom senkinek, hogy egy helyiségben töltse vele az éjszakát!

Egy vicces szócikk az etimológiai szótárból: 

"SICC: MACSKAŰZŐ INDULATSZÓ"

A nyelvészek sem fognak már megbolondulni.

 - Olvastam a blogodat. Látom, kellőképpen őrült vagy. (Na, magára ismer eme kijelentés megfogalmazója?)

- Még jó. Nem vagyok olyan hülye, hogy normális legyek!