Leejtettem ma egy Kosztolányi-kötetet a földre. És mi volt az első gondolatom? Megijedtem. Egy másodpercig nem értettem, miért. Aztán rájöttem: az általános iskolás beidegződés. Leesett a könyv, felelni fogok! Megkönnyebbültem, hogy nem, nem fogok felelni. Iskolában lehet, hogy már soha. Íme, az öregedés egyik nagy előnye.
Mit is kellett ilyenkor csinálni, hogy elhárítsuk a felelés rettegett rémét? Ha jól emlékszem, rá kellett lépni a könyvre. Most ettől eltekintettem, pláne, hogy nem is voltam biztos benne, hogy ez volt-e anno a gyógymód. Hogy ne feleljek aznap, egy könyvre léptem én?
