Sziszó világa

Két távoli ismerősömmel történt a következő eset:

Mulatás után az egyikük lakásába tértek haza mindketten, mert a másiknál éppen lakásfelújítás volt. A lakástulaj, nevezzük Petinek, nyugovóra tért, míg vendége, nevezzük Zsuzsinak, az alkohol okozta mardosó éhségtől űzve próbált felkutatni bármiféle kaját az ürességtől tátongó konyhában és hűtőben. Végül talált egy zsemleszerű dolgot, ami kicsit száraz volt, megítélése szerint egy pár napos zsemle lehetett. Kis bocisajttal megbolondítva befalta majdnem az egészet, majd mint aki jól végezte dolgát,  nyugovóra tért.

Később arra ébredt, hogy Peti bűnjelként tárja elé a megmaradt kis darab zsemlét, és félig vádlón, félig melankolikusan így szól: "Te megetted az anyukámtól három éve kapott és gondosan őrzött szerencsesütimet."

Később nekem is volt alkalmam bevizsgálni a megmaradt szerencsesüti-darabkát. Korának megfelelően kőkemény volt, és kemény, becsülendő munkát végezhetett elfogyasztója is.