Néhány feledhetetlen szólásmondás mamikától:
1. Hazamentünk Ciusszal Veszprémbe. Az első napon anyu mindenféle egészséges kajával látott el minket. A második nap reggelén velőspirítós illatára ébredtem.
Anyu: Gondoltam, ha már hazajöttetek, egyetek valami egészségtelent is.
2. Előadom anyunak, hogy szerintem fagyit pohárból sokkal jobb enni, mint tölcsérből, mert ha pohárból esszük, együtt lehet enni a különböző ízeket. Anyu hónapokkal később egyszercsak a következő monológba kezd:
- Igazad volt, Szilvikém. Fagyit jobb pohárból enni. Vettünk apáddal Füreden fagyit, de csak tölcsérben lehetett kérni. De én megoldottam, mert egy ilyen kiskanállal összekevertem az ízeket. Ja, és azt hiszem, hogy az a kanál igazából az ujjam volt. (Ezt az utolsó mondatot olyan hangon mondja, mint egy csintalan kislány, aki bevallja az anyukájának, hogy rossz fát tett a tűzre.) És képzeld el, apád nem szidott le azért, hogy ujjal eszem a fagyit! (Ezt pedig nagy ujjongva, "vannakmégcsodák"-hangon.)
3. Előadom anyunak, hogy amíg nem ittam reggel kávét, addig teljesen kész vagyok, szédülök, nem bírok gondolkodni stb. Másnap reggel lejövök az emeletről, anyu a kertben ül, felpattan, beszalad, és mániákusan elkezdi mondogatni:
anyu: Nem, nem, Szilvikém, még nem keltél fel, még nem keltél fel!
én: ???
anyu: Még nem keltél fel, menjél vissza aludni!
én: Mi van, anyu??? De hát felkeltem.
anyu ("töredelmesvallomás"-hangon): Nincs itthon kávé.
