Bár a magyarban nem olyan frányák az igeidők, azért találkozhatunk néha érdekes jelenségekkel. Íme egy:
Hazamentem szülőkhöz Veszprémbe. Anyu mondja, hogy éppen elfogyott a tusfürdő. Mondom neki, hogy nekem mindegy, én ma már zuhanyoztam, majd csak holnap akarok legközelebb, majd holnap veszek. Anyu persze megelőzött a vásárlással, beállított egy jó drága tusfürdővel.
én: Nem kellett volna ilyen drágát venni. Én HOLNAP VETTEM VOLNA a dm-ben olcsóbbat.
holnap: ez ugye a jövőre utaló időhatározó
vettem volna: ez meg feltételes múlt idő
Tehát jövőre utaló időhatározó és múlt idő keveredik egy mondaton belül. De máshogy mégsem lehet megfogalmazni. A "holnap vennék" nem jó, hiszen az azt jelentené, hogy még van rá esély, hogy venni fogok - de nem fogok, mert anyu már vett.
"Vettem volna, ha te nem vettél volna." Eddig nem is lenne semmi különös. Na de az, hogy "Holnap vettem volna, (ha te ma nem vettél volna)" - ez azért már megér egy misét meg egy blogbejegyzést.