És akkor már idekívánkozik kedvenc szótárolvasgatós történetem (ezzel újra megnyitom a "minden napra egy sztori" rovatot, ill. egyben át is keresztelem "minden x.napra egy sztori" rovatra):
A kollégiumban egyik kedvenc időtöltésünk volt a német meg az angol szótár lapozgatása azzal a célzattal, hogy hasonló őrültségekre akadjunk, mint ami az előző (következő, nézőpont kérdése) bejegyzésben szerepel. Az Országh-féle nagyszótárban akadtunk erre:
mutyizik = to pay fifty-fifty
Meg is beszéltük szótárlapozgatós társammal, Beával, hogy szegény angolok, akik ebből próbálnak magyarul tanulgatni, jól félre vannak vezetve! Aztán megismerkedtem az angol-magyar műfordítók gyöngyével, a brit Philipp-pel, aki oly remekül bírja a magyar nyelvet, hogy csak ihaj meg csuhaj. Gondoltam, valami fogást csak találok rajta, bár a kiejtése is tökéletes, nyelvtani hibát beszélgetés közben nem ejt, és lényegesen nagyobb a magyar szókincse az átlagmagyarénál. Nekiszegeztem hát a kérdést: "Tudod, mit jelent az, hogy mutyizik?" Gondolkodás nélkül vágta rá a választ: "to pay fifty-fifty". Tuti, hogy betanulta az egész szótárt A-tól ZS-ig.
