Megint hallgatóztam egy kicsit a villamoson. 14 körüli, arcát tekintve jámbor, öltözékét tekintve a vagány felé elmozduló fiú a neki nem túl előnyös sárga-zöld kombinációba öltözött anyjával. A fiú biztosítja a mamát arról, hogy ne aggódjon, ő majd ügyesen átmásolja azokat a CD-ket (saját szüleim szavajárásával élve: felveszi a CD-re az anyagot).
Fiú: De zene van rajta, vagy mi?
Mama: Igen, zene... De lehet, hogy versek.
Fiú: Milyen versek?
Mama: A Marika versei. Tudod, ő versmondó.
Fiú (nulla gúnyolódással a hangjában, sokkal inkább gyermeki naivitással): Versmondó? És azzal sok pénzt lehet keresni?
