2008.12.16.

Vilkosz öcsém gyermekkori aranyköpéseinek szentelek most egy retró bejegyzést. Mert már akkor is olyan grafomán és dokumentomán voltam, hogy (szintén grafomániáimat és dokumentomániámat bizonyító) naplóim hátuljába bejegyeztem ezeket. Ráadásul voltam olyan balga, hogy gyermeki önfeledtségemben az idő vasfogára fittyet hányva némely részeket ceruzával firkantottam oda - ezek most már éppen hogy csak olvashatóak, így jelen bejegyzésem restaurátori teljesítménynek is tekinthető.

1987-be utazunk vissza, a budatavai strandra:

Elesik a vitorlás.

A mi pénzemből vegyek fagyit? (nyilvánvaló elszólás: az a mi hármunk pénze volt, de a kis dedós avagy dedman próbálta elszocializálni, és még fagyira is sajnálta)

Itt egy kupac víz.

Tekézés közben: Fel kell döntened a rekordot... Mindenképpen nem nyeri meg.

Tudok kutyául úszni. (vajh a kutyaúszást tanulta éppen meg, vagy kutyamód jónak tartotta saját úszási technikáját?)

Ők könyörögtek rá, hogy vegyünk kólát. (biztos alázkodni kellett, hogy a közös pénzünkből kapjunk egy nyomorult kólát - hiába, dedósuralom volt)

Le fogják olcsósítani. (mondom én, hogy a Vilkosz egy Dagobert bácsi volt akkoriban)

Lipton teára: Lipatop tea (erről jut eszembe, amikor anyu nagy hévvel magyarázta, hogy vett Winettou jégkrémet)

A tücskök ciripelésére: Tücsököl a hangya. (hiába, a klasszikus mesekincs belopódzott a tudatalattiba)

Nem akarok bemenni abba a vacorgós vízbe. (Az ECSE, azaz Edzett Csávók Egyesülete alapszabálya volt, hogy minden körülmények között nagyon gyorsan be kellett menni a jeges Balatonba. Én voltam amúgy eme tiszteletreméltó szervezet egyetlen állandó nőnemű tagja. Bizonyára itt kereshetjük a gyökereit annak a gimnáziumi évekre tehető szokásomnak, hogy télen is csak és kizárólag kabát nélkül voltam hajlandó járni, mert a kabát az puhánysááág. A mai napig rendes jegesmedve hírében állok. De a Vilkosz már akkor is lázadt, láthatjátok.)

Dermesztő meleg van. (ez egyrészt tök költői, másrészt meg akkor mit sír, hogy nem akar bemenni a vacorgós vízbe?)

És néhány szólás a tápanyagbevitel témaköréből:

Szomjas vagyok, mint a róka. Kérek ivóvizet!

A szalonna csodájával ismerkedve: Ez kocsonya? (ebből azt is megtudhatjuk, hogy előbb tömték kocsonyával, mint szalonnával)

Kérek piros szalonnát!

Megeszem a fülem pecsenyemártással. (biztos elfogyott már a kocsonyaszalonna és a piros szalonna is)

Vilkosz-étlap (és ezeket tényleg mondta, nem most találom ki; gasztronómiai pályára kellett volna mennie ennek a gyereknek):

Nyársonsültek kutya módra.

Itt van sajttal és szalámival kerítve.

Reszelt almával jól megsózom.

És aztán előkerült a Gazdálkodj okosan:

Amikor kifogyott a pénz a játékbankból: Bank néni megdögöl. (Most meg eladhatnám a sajtónak szalagcím gyanánt, hogy valamivel feldobják a válságról szóló jelentéseket.)

Vürhes csata van. (fej fej mellett küzdöttek a bábuk a táblán)

Kiverlek, mint háziszar a kolbászt. (Vilkosz befenyegeti játszópajtásait)

Kiverlek, mint trapitya a dögöt.

Nem fogok takarékoskodni, mint a rabszolga. (Ja, csak a való életben dagobertbácsizott, a játékban szórta a pénzt. Most már megtanulta a valóságban is felülírni Dagobert bácsis énjét.)

Én kettenként lépek. (tuti, hogy csalt)

És a cifra káromkodások:

A lónak a kerekét!

Azt a jó babiskóját!

Mit röhögsz, te pofonbázis? (Ez sokkal jobb, mint a "Megrázod a pofonfát". Egyetlen szóba sűríti a lényeget: pofonbázis. Be fogom építeni az aktív szókincsembe.)

Te lekvárfejű fazék!

És az egészséges tudományos érdeklődés is feléledt:

A borz az csíp?

Banánt is termel a fa.

Mászkálnak rajtam a vereshangyák.

Olyan szőrős a cserebogár lába, mint a kutya.

Ilyen ricrostos nyelve van a macskának.

Apu, mérd meg az impulzusomat!

Holnap volt a születésnapom. (nyilván felismerte az idő relativitását vagy körkörösségét vagy ilyesmit)

Az Erzsébet király még él?

A "zsivaj"-t azért kell j-vel írni, mert a "vaj"-at is azzal kell.

Majd a különböző művészetek is begyűrűztek gyermeki lelkébe:

Rok-pok zene.

Én tudok már műalkotni.

Nézzük meg a Mézga Aladár című kalandjait!

Aztán amikor megnéztük, ezt danolta: Van itt nálunk hejcihő!

Némi hétköznapi tevékenységek:

Hol a lábaskezesem?

Leülepszek a kádba.

Becoffjuk a haját.

Az ismeretlen szavak és szófordulatok útvesztőjében:

Ki az a hobbija?

Vagy nem igazam van?

Ide fekjem?

Most még száz-száz biztosabb vagyok benne.

Hogy lehet ez valakinek fájni?

A "fogy. ár" azt jelenti, hogy fogyott az ára.

Mi az, hogy SU? Szuper? (És a legdurvább, hogy most ahogy visszaolvasom, szinte elbizonytalanodtam, hogy az valóban a Szovjetunió volt-e.)

A "happy end" azt jelenti, hogy vicc.

Foci és autók:

Tudod, hány az a meccs?

És amikor a fenti kérdést nem értettük, így próbálta megmagyarázni: Tudod, mennyi az eredményállás?

Hánnyal megy a Totoja?

És néhány meglepően választékos kifejezés ismét a strandról:

Az apu lecsavarintotta a napágyat.

A hullám beöntött a csónakba.

Sípol  a szél.

Förtelmes halálsikoly. (ez nem kapcsolódi szervesen a balatoni nyár témakörhöz, de tetszetős)