Réka, az energikus: Láttam két jó lakáshirdetést. De nem volt erőm felhívni.
Andi, a keresetlen, beszélget a véletlenül felbukkanó régi egyetemi ismerőssel:
- És így képzelted az életedet, amikor egyetemisták voltunk?
- Nem képzeltem én sehogy, nem gondolkodtam ilyeneken. Ittam, aztán kész, hiszen tudod.
- És mire vágysz? Mik a terveid?
- Most elkezdtem öregedni, aztán öregszem, és majd meghalok. Ezek a tervek.
- És boldog vagy? (Andi ezt mindenkitől megkérdezi kb. 5 perccel a találkozás után, akár vadiúj emberektől is.)
- Nem gondolkodom én ilyeneken. Már rég abbahagytam a gondolkodást, mert nem értettem a saját gondolataimat.
- És amikor éppen nem öltönyben nyomulsz a Görgey-konferencián, akkor mit csinálsz?
- Akkor alsógatyában ülök a kertben, vakargatom a tökömet, vörösbort iszom, és elmegyek a kert hátuljába vizelni. Ilyesmiket.
- És a gyerekek?
- A kisebbik igazi nő. Vagy bújik, vagy sunnyog. Most elvittük őket Kárpátaljára, hogy egy kicsit kikerüljenek ebből a rezervátumból. Hogy lássák a büdös kölkök, milyen jó dolguk van itt.
Majd a beszélgetés végén: Hölgyeim, rugalmas búcsúzást javaslok.
Kinga, miután aznap érkezett Liechtensteinből, ahol business formalban nyomta a nagyherceggel: Valami rendes kaját akarok, most, sokat. Ötödször nem vagyok hajlandó megenni a lazacot eper mousse-szal.
Három barátnő beszélget a szomszéd asztalnál:
- Basszus, ti mindenkit ismertek!!! Ha összerakjátok az infóitokat, a Bilderberg csoporton kívül mindenkiről mindent tudunk.
- Akiket mi nem ismerünk, azokkal meg te dugtál.
Barátnők a szomszéd asztalnál a férjeikről beszélnek:
- Béla... Béla jó. Nem sok vizet zavar.
