Ildi (lelkesen): Azt hallottátok, hogy a bambuszt kínzásra is használták?
Réka: Jó, Ildi, én akkor most lemaradok pár méterrel. Ildi imád mindenféle horrorsztorikat előadni. Mindig úgy kezdi, hogy "azt hallottátok, hogy...", és utána mindig valami horror jön. Én ezt nem bírom hallgatni.
én: Ja, igen, mint amikor a múltkor előadta, hogy ha húst eszünk, akkor az állatok levágás előtti halálfélelmét esszük meg. Azóta mindig eszembe jut, amikor beleharapok a téliszalámis szendvicsembe, szóval Ildi már ezt az élvezetet is elvette tőlem. És Ildi amúgy nem eszik húst? Dehogynem, tolja magába a hurkát, kolbászt, szalonnát.
Réka: És Ildi, amúgy is, miért kell folyton beszélni? Miért nem lehet hallgatni?
én: Azért, Réka, mert én egész nap egyedül fordítok otthon, és ha végre kimozdulok, szeretek beszélgetni.
Réka: Jó, akkor én lemaradok.
Ildi előadja a bambusz-horrorsztorit (Réka valójában hallgatódzik, mert persze igazából érdekli). Hirtelen Rékának eszébe jut valami, és lelkesen:
Réka: Jaj, és azt hallottátok, hogy...
én: Réka, miért kell mindig beszélni? Miért nem lehet hallgatni?
