- Szóval minél többféle elméletet olvasok a honfolgalásról, annál kevésbé tudom, hogy lehetett valójában. Nem voltam ott, nem tudom.
- És ha ott lettél volna, akkor sem biztos, hogy tudnád. Mondjuk be lettél volna varázsgombázva, és máshogy emlékeznél, mint mások. Vagy félig süket, félig vak lettél volna, ezért mást láttál-hallottál volna.
- Hát, igen, nincs objektív valóság.
- Igen. De az igazságérzetem mégis azt követeli, hogy legyen már objektív valóság. Mert ha nincs, akkor nem lehet igazságot tenni. Oké, most itt a kaotikus jelenségek labirintusában botorkálunk, de szeretném, ha mondjuk 5000 év múlva a mennyországban be lehetne nyújtani Istennek vagy az ügyintézőinek kérdéseket. A kedvetekért megkérdezném a honfoglalást is, oda ti is bejöhettek meghallgatni a választ. Aztán lennének magánjellegű kérdéseim is, oda is bejöhettek, ha akartok. Mondják el, hogy mi miért volt, és én elismerem, ha azt mondják, hogy én voltam a hibás, de ha nem, akkor adjanak valami elégtételt.
- Jó, megyünk. De szerintem elég sokat kell majd sorban állni. Szerintem egyelőre még az őskori emberek kérdéseire válaszolnak. Ők olyanokat kérdeznek, hogy akkor most lapos-e a Föld vagy nem. Maximum az ókoriaknál tartanak, ha gyors az ügyintézés.
- Nem baj, kivárom a soromat, csak olvassák fel a válaszokat.
- A hasonló ügyeket biztos összevonják, hogy gyorsabban menjen. Az a három csaj ott nagyon hasonló kérdéseket tett fel, ők együtt jöjjenek be, összevontuk az ügyüket.
