Anyu: Hova tűnhettek azok a jó kis kiskéseim? Boldogtalan vagyok a kiskéseim nélkül.
Cius: Hát akkor vegyünk neked új kiskéseket!
Cius: Hát akkor vegyünk neked új kiskéseket!
Anyu: De nekem pont azok kellenek! Az egyik itt (és vágyakozva mutatja egy másik, de nem megfelelő kiskésen) egy kicsit ki volt csorbulva, és én azt a csorbulatot is szerettem, az a csorbulat is kell nekem!
És nekem meg mi hozott egy percnyi boldogságot? A következő kis párbeszéd: beszélgetés közben valaki a "kincs" szót mondta.
Én: Na, anyu, szerinted nekem mi jut eszembe a „kincs” szóról?
Én: Na, anyu, szerinted nekem mi jut eszembe a „kincs” szóról?
Anyu gondolkodás nélkül: Hát az Ady-vers.
Anyu gondolkodás nélkül: Hát az Ady-vers.
"Nézz, Drágám, kincseimre,
"Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre."
Lázáros, szomorú nincseimre."
Boldogságtényezők kielemzése: általában nem jut eszembe, hogy ezeket a futó és/vagy sokszor visszatérő asszociácókat megosszam bárkivel is. Pedig ez már önmagában öröm. És hogy valaki kapásból ugyanarra asszociál, na, az is öröm.
Boldogságtényezők kielemzése: általában nem jut eszembe, hogy ezeket a futó és/vagy sokszor visszatérő asszociácókat megosszam bárkivel is. Pedig ez már önmagában öröm. És hogy valaki kapásból ugyanarra asszociál, na, az is öröm.
