A mucusok csapata rendhagyó születésnapot tartott a Gellérthegyen. Először fitness-, majd fatnessóra volt, azaz ugrabugra az agybuggyasztó hőségben, a napon, agyeldobós kilátással a városra, utána meg piknik. Agybuggyadás ellen két gyakorlat között néha behúzódtunk egy közeli fa árnyékába, ahol egy hajlesz pihent édesdeden (biztos felírta a „Legfurább magatartások” listájára azt, hogy kishölgyek 40 fokban ugrándoznak, és még örülnek is neki, ráadásul valakinek ez a szülinapi ajándéka, és még ő is örül neki). Na szóval, ahogy belépünk az árnyékba, a hajlesz kedélyesen odaszól:
- Üdvözlöm Önöket az árnyékomban!
Nem vagyok sznob (illetve: de), de mindig azt mondtam (mindig = amióta Budán lakom, és budai sznob lettem), hogy Budán még a hajléktalanok is mások. Neki például biztos volt gyerekszobája (ha most éppen nincs is szobája). Végül is, ha filozofikusabb akart volna lenni, azt is mondhatta volna, hogy "ne zavarjátok köreimet", de inkább az udvariasságot választotta. Pedig amúgy tök filozofikus hajléktalan lehetett, mert ahelyett, hogy hajléka hiányán búslakodott volna, látszott rajta, hogy örül annak, hogy van saját árnyéka (megjegyzés germanistáknak: biztos olvasta Chamissótól a Peter Schlemihlt, ezért képes ilyen nagyra értékelni a saját árnyék birtoklásának tényét).
Végül vittem neki egy kis piknikkóstolót, de addigra édesdeden elszunnyadt, úgyhogy csak odahelyeztem mellé. Reméljük, nem lett a hangyák martaléka.
