A nyelvészeti kitérő után vissza Pristina nevezetességeihez! A legfőbb látnivaló nem más, mint maga a pristinai városkép. Haj, az a feledhetetlen pristinai városkép! Mit is mondhatnék róla? Leginkább a városrendezés és várostervezés teljes hiánya jellemzi. Vagy talán ez lenne a spontán avagy organikus avagy szerves várostervezés/-rendezés, amikor a város úgy nő, ahogy neki tetszik, saját belső törvényei szerint, mint egy fa, bokor vagy egyéb élőlény? Mindenesetre ennek a bizarr élőlénynek, Pristinának a következő tulajdonságai ötlenek szembe első pillantásra:

- A legelegánsabb sétálóutcán is ott éktelenkedő szeméthalmok, amelyek némi magyarázattal szolgálnak az előző este tapasztalt patkányinvációra.

- Az egymáshoz stílusban nem, térben viszont annál inkább illeszkedő épületek. Ugyanis szabad helyet nem hagytak az épületek között. Például az az újépítésű, sokemeletes ház, ahol Nóra lakik, egy földszintes, régi kis családi ház köré épült. De úgy ám, hogy az újépítésű ház belső udvarát teljes mértékben kitölti a családi ház - nem is tudom, hol járnak ki vajon a családi ház lakói. Itt látható ez az újépítésű + az erkélyről nyíló kilátás a szemétdombra, ahol éppen hogy csak a kismalac nem túr:

- A történelmi épületek szinte teljes hiánya, leszámítva néhány mecsetet és egy-két jobb napokat látott, régebbi  épületet, amelyek véletlenül idetévedt idegenként feszengenek a zavarbaejtően kusza épületrengetegben, lásd itt:

 - Az utcákon itt-ott felbukkanó székek vagy egyéb bútordarabok, amelyek nem kapcsolódnak senkihez és semmihez. Csak vannak, látszólag funkció nélkül. Mindenesetre tovább fokozzák a városkép valószerűtlenségét.

- Mindenütt félig lerombolt vagy félig felépített házak. Építkezések és por. Ha már egyszer porból lettünk és porrá leszünk, miért ne szippantanánk be a kettő közötti, rövid, átmeneti időben minél több port, ha már amúgy is a por emberlétünk kvintesszenciája? (Bár ezt a hozzáállást inkább egy keményen katolikus várostól várhatnánk el.) Pristina jó eséllyel pályázhatna az ’Európa legporosabb városa’ címre.

 - Nyugati módi szerint itt is dívik a graffiti - a falfirkák fő témája persze a politika.

 - Itt is divatos szakma lehet az ügyvédkedés. Ezernyi „avokat” feliratú cégtába – nem éppen bizalomgerjesztő épületeken.

  -  A legbelebb belváros épületszörnyetegeit megannyi kis Rózsadomb öleli körbe. A szemét ezekre is felkúszik, nem kímél senkit és semmit. A leglepukkantabb turistának sem kell szégyenkeznie, hogy nem öltözött elég csinosan a rózsadombi sétafikához.

          Aki olyan telhetetlen, hogy nem elégszik meg magával a városképpel mint látnivalóval, annak a következő nevezetességek megtekintését ajánlhatom még:

            Flangáljon kicsit a Teréz anyáról elnevezett, széles korzón, melyet fehér kerítés övez. A kerítésen végestelen-végig fotók a háborúban elesett albánokról. Azóta porrá lett fiatalok néznek bizakodóan a jövőbe és a turista szemébe. Ez lehet itt a központi emlékhely, de a városban elszórva mindenütt szemünkbe ötlik egy-egy, fára vagy villanyoszlopra kitűzött fotó, mellette pár szál virággal.

         
    Sétáljon el a parlament elé - a koszovói államvezetés egy társasház jellegű épületben rendezte be főhadiszállását, nincs itt flancolás, kéremszépen. Íme, a koszovói parlament patinás épülete:

     A parlament előtti díszburkolatot is érdemes lenne benevezni a Guiness-rekordok könyvébe ’a világ legelhanyagoltabb parlamenti díszburkolata’ címre. Repedések, órási hiátusok, és ezekből gaz burjánzik. Egy kis zöld a nagy portengerben. Íme:

      Az biztos, hogy aki a szocialista építészet remekművei között nőtt fel, az itt is otthon fogja érezni magát. Kivéve, hogy - lázadó módon a káoszt éltetve - itt valahogy nem olyan szigorú mértani rendben helyezték el a blokkokat, mint ahogy azt szocreál módra megszokhattuk. Egy igazán szívderítő épület: