Pristina és az ő hihetetlen városképe meg lehetetlen városrendezése - 1. rész

   A hosszúra nyúlt és fárasztó, de abszurditásának köszönhetően semmiképpen nem unalmas utazás után másnap elvileg újult erővel vágunk neki Pristina város megtekintésének. Bár én Katalin vad és heves hánykolódása, valamint saját heveny alvászavaraim következtében éber figyeléssel töltöm az éjszakát, így az újult erő kifejezés enyhe túlzás. Katalin első éjszakai produkciója semmi ahhoz képest, hogy a második éjszakán konkrétan felpofoz engem mint hálótársát. Lekever egy nyaklevest, behúz egyet, aztán meg szépen felébred, és udvariasan elnézést kér, majd egy másodperc múlva már megint beveri a szunyát. Én meg csak egyre éberebb leszek, és apróhirdetéseket fogalmazok magamban: "Újszerű állapotú jó alvókát vásárolnék méltányos áron."

  Az izgága alvótársakon kívül a tomboló hőség sem segít éppen a felfrissülésben. Amúgy az izgága alvótárs meg is mondta előre, hogy szerinte Pristina meg az egész Koszovóország egy katlan lesz, és való igaz, egy katlan, ahol megreked a hőség, és tovább fárasztja a fáradt utazót.

    És miután már ezerszer leírtam a Pristina nevet, gyorsan megjegyezném, hogy ezt az írásmódot én magam fejlesztettem ki tovább szaporítván ezzel a számos írásmódot (szerbül van cirill betűs neve meg latin betűs az 's' betűn kis farkincával, albánul meg szeretnek beletenni mindenhova egy 'h' betűt és az 'a' helyett 'e' szerepel két ponttal, ez az albán umlaut). Mivel a farkincás 's' meg a kétpontos 'e' begépelése bonyolult, önhatalmúlag magyarosítottam a  városnevet. És így ráadásul legalább nem foglalok állást sem a szerb, sem az albán írásmód mellett.

    Ha már az írásmódoknál tartnunk, Szerbiát keresztülutazva igazolva láttam azt az információt, hogy mind a cirill, mind a latin írásmódot használják. A településnevek mindig ki voltak írva mindkétféleképpen, de az utcán szemünkbe ötlő egyéb feliratok (frizér, abc, világítástechnika meg a többi) nyilván modern módi szerint többnyire már latin betűkkel ékeskedtek. A koszovói emlékeim kicsit elhaványultak ezzel kapcsolatban, de ha jól sejtem, ott már gondosan eltávolították a szerb feliratokat, hogy írmagjuk (szerbmagjuk) se maradjon, és minden szépen albánul van. Bár a nyugdíj- meg egészségbiztosítási rendszert még nem sikerült megoldani - Nóra azt mondja, ezek jelenleg Koszovóban nemlétezőnek tekinthetők -, de az átnevezést itt is gyorsan elintézték. Ahol mégis mind a két nyelven ki van írva valami (pl. Nóra munkahelyén a kocainfluenza terjedésének megakadályozását célzó intézkedések képes-szöveges tablója), ott első blikkre is nagyon jól el lehet dönteni, hogy melyik a sok farkincás betűt tartalmazó, "latinos" szerb, és melyik az "e" betűt előszeretettel két ponttal megkoronázó albán, amelyet az alábbi képen látható óriásplakáton meg is lehet tekinteni. De ennél talán sokkal érdekesebb az óriásplakát alatt megbúvó szék, ami kaotikus, összevissza odanemillőségével igen jól érzékelteti a pristinai városkép valószerűtlenségét.

Hm, pristinai városkép... Mit is mondhatnék róla? Leginkább a városrendezés és várostervezés teljes hiánya jellemzi. Vagy talán ez lenne a spontán avagy organikus avagy szerves várostervezés/-rendezés, amikor a város úgy nő, ahogy neki tetszik, saját belső törvényei szerint, mint egy fa, bokor vagy egyéb élőlény? Mindenesetre ennek a bizarr élőlénynek, Pristinának a következő tulajdonságai ötlenek szembe első pillantásra: a legelegántosabb sétálóutcán is ott éktelenkedő szeméthalmok. Az egymáshoz stílusban nem, térben viszont annál inkább illeszkedő épületek. Ugyanis szabad helyet nem nagyon hagytak az épületek között. Például az az újépítésű, sokemeletes ház, ahol Nóra lakik, egy földszintes, régi kis családi ház köré épült. De úgy ám, hogy az újépítésű ház belső udvarát teljes mértékben kitölti a családi ház - nem is tudom, hol járnak ki vajon a családi ház lakói. Aztán a történelmi épületek szinte teljes hiánya, leszámítva néhány mecsetet és egy-két régebbi  épületet, amelyek véletlenül idetévedt idegenként feszengenek a zavarbaejtően kusza épületrengetegben.

    Száz szónál is többet mond egy kép arról az utcáról, ahol a legelegánsabb éttermek vannak: 

Na, és akkor ezen az utcán végigkorzózva a pristinai Rózsadomb alatt lyukadunk ki, ahol azonban nem jövünk zavarba attól, hogy a túl elegáns környékhez nem illik egyszerű kis turistaöltözékünk:

A szemét még a Rózsadombra is felkúszik:

Itt pedig az látható, hogy mennyire odatették magukat városrendezés terén a koszovóiak - és ez természetesen nem a helyi Kőbánya-Kispest, hanem a legbelebb belváros: 

  Viszont az biztos, hogy aki a szocialista építészet remekművei között nőtt fel, az itt is otthon fogja érezni magát. Kivéve, hogy - lázadó módon a káoszt éltetve - itt valahogy nem olyan szigorú mértani rendben helyezték el a blokkokat, mint ahogy azt szocreál módra megszokhattuk: