Andi a belga himnusz közben: Előre szólok, hogy ha gólt rúgunk én sírni fogok. (...) De a himnusznál majd felállunk, ugye? Jut eszembe, én már a himnusznál sírni fogok.
én: Lehet, hogy én is. Bár itt a meccseken olyan gagyin játsszák a himnuszt, csináltak belőle egy ilyen felgyorsított indulószerűt, így nem olyan megható.
Andi megijedve fülelni kezd: De ez még a belga himnusz, ugye?
Valaki: Nem baj, Andi már a belga himnuszon is sír.
Én az 1. gól után: Tényleg olyan gólerős válogatott ez a belga? Akkor miért nem tudnak öngólt rúgni?
Én az 1. félidő végén végignézek a lányokon: Aki jóban van az Úristennel, az most imádkozzon.
A szünetben (ja, bocs, félidőben) kimentünk cigizni. Mire visszaértünk, már el is kezdődött a második félidő. Erre Réka: Ezeknek a szegény játékosoknak még egy cigit sincs idejük elszívni!
Kinga Király sok-sok védése után: Én ezt nem bírom. Hogy egy szegény 40 évesnek kell pattognia a kapuban. Én együttérzek a 40 évesekkel.
A szomszéd asztalnál, ki tudja hány nullnál: Üzenjük Brüsszelnek: húzzatok Európából!
Réka egy-egy kihagyott belga helyzet után még a replay-nél is majd' infarktust kap...
Úgy a pálya közepén fellöki az egyik a másikat. Erre Andi: Ez miért nem tizenegyes? Én: Örülök, hogy valaki még kevésbé ért a focihoz, mint én. Kinga: Andi a múltkor azt kérdezte, hogy annak a szegény fekete ruhásnak miért nem adnak soha labdát.
