1.
Én: Van olyan nyelv, hogy magyar? Van. Van olyan nyelv, hogy belga? Nincs. Van olyan nép, hogy magyar? Van. Van olyan nép, hogy belga? Nincs. Akkor miért félnénk a belgáktól? Ki a jobb? Magyarok!
Anyu: Igen. Meg az, hogy "Ki a jobb? Belgák!" nem is hangzik jól. Nem is rímel.
2.
Anyu a Magyarország-Izland meccs másnapján jön haza reggel a boltból: Na, a férfiak már itt ágálnak a kocsmában.
3.
Cius: A Dia az első magyar gólnál úgy odacsapott az asztalra, hogy valószínűleg elrepedt vagy eltört a csontja. Mindenesetre be van dagadva. Szóval ő is lesérült a mérkőzésen.
4.
Anyu: A magyar-osztrák meccs után láttuk, hogy a szomszéd Juliska (80+) meg Mariska (80+) nagyon hevesen tárgyalnak valamiről. Azt mondja apád, na, biztos ezek is a meccset tárgyalják ki.
5.
A legjobban az tetszik, amikor huszonéves fiúk kiabálják eksztázisban, hogy 44 éve erre vártunk. A nyolcvanonéves bácsi szájából azért hitelesebb. Persze a "vártunk" többes szám első személy értelmezhető úgy, hogy egy ország, sőt egy nemzet várt ilyen sikerekre, és ebből a perspektívából már lényegtelen az életkor, benne van a többes számban, hogy a szüleik és nagyszüleik várakozással töltött éveit is magukénak érzik a fiatalok.
6.
Egy vendéglátóipari egység táblájára kiírva láttam: "eb-akció". Egy pillanatig azon tűnődtem, hogy mi a fene lehet ez: olcsóbban adják a kutyáknak a szafaládét (vagy a kutyából készült szafaládét), vagy mi?
