Ezek kivételesen nem a szomszéd asztalnál hangzottak el:
1.
Ildi: Menjünk kirándulni! Réka is hogy beetetett minket, hogy megyünk a Pilisbe, aztán nem mentünk. Én annyira mennék kirándulni, csak kellene egy ember, akinek van kocsija.
én: Na, majd kitaláljuk. De azért nagy szintemelkedés ne legyen, meg olyan max. 15 kilométert menjünk.
Ildi: Kilométer??? Tudod, amit mondtam a múltkor, hogy ilyen köveken kell menni mezítláb, az az ösvény ilyen 12 méter hosszú.
én: Ildi, de kirándulásról volt szó. Én szeretek gyalogolni. Minden nap kimegyek sétálni.
Ildi: Én is sétáltam már egyszer. A Nyugatitól haza, mert nem volt villamos.
2.
Ildi: Hol van a vécé?
Réka: Lemész, és látni fogod. Ha sor áll előtte, várd ki szépen. (Majd hozzám fordulva:) Sokszor nekem kell megvédenem, hogy meg ne lincseljék. Tudod, mit jelent az "Ildi" név? Harcos. Tökéletes névválasztás.
én: És a Réka mit jelent?
Réka: Tiszta úrnő.
én: Ez talán még az Ildinél is tökéletesebb választás.
3.
Réka: Megnéztem azt a lakást. Tudod, amire a múltkor mondtam, hogy felhívni sem volt erőm.
én: És?
Réka: Nem lakás volt, hanem egy mosókonyha, csak lakásnak árulják.
Ildi: Tudom, miről beszélsz. Nekem egyszer egy folyosót akart eladni az ingatlanügynök lakásként. És fel volt háborodva, amikor megmondtam neki, hogy ez nem lakás, hanem egy folyosó.
Réka: Na, ilyen helyzetekben kell nekem megvédenem a lincseléstől.
4.
Réka, a Sovány: És ebben az eritritben nincs semmi kalória?
én: Nincs. Nulla.
Réka: De amúgy ezt sosem értettem: mi az a kalória tulajdonképpen?
én: Az, amitől én hízom, te meg nem.
Ildi, az Alacsony: Én is átálltam a cukorról a nyírfacukorra. Két hónapja.
Réka, a Sovány és Magas: Ildi, állj vissza a cukorra, mert fel vagy hízva. Lassan már könnyebb átugorni, mint megkerülni. Mondjuk téged mindig is könnyű volt átugorni.
5.
Réka: Találtam otthon valami festményt. Úgy van szignózva, hogy Georg B., és anyunak az a mániája, hogy ez biztos valami híres osztrák festő, és én vigyem el Ausztriába jó pénzen eladni.
én: Előbb vidd el valami műértőhöz.
Réka: De az is milyen hülyeség. Ha én műértő lennék, akármilyen értékes festmény lenne, rámondanám, hogy húszezret ér, aztán meg továbbadnám húszmillióért. Szerintem minden műértő ezt csinálja. Persze nem biztos, lehet, hogy én lennék a szakma szégyene. Csak ahhoz, hogy műértő lehessek, érteni is kellene valamihez. Mondjuk a műhöz.
6.
Ildi: Amikor én legutóbb Visegrádon voltam, önkéntes véradás volt. A szúnyogok a kerthelyiségben leszívtak tőlem 2 deci vért.
7.
Réka: Ildi össze akart hozni egy kollégájával.
Ildi: Igen, mert az a fiú azt mondta, hogy neki intellektuális szikra meg intellektuális társ kell, gondoltam, a Réka arra legalább jó lesz.
Réka: De azt nem érzékelte a srác, hogy nem volt ott semmi intellektuális szikra. Olyan értetlenül bámultunk egymásra, mint az állatkertben a rácson keresztül. Mi ez, orrszarvú? Mi ez, ember?
én: De valami másikkal is össze akart hozni egyszer az Ildi, nem? Aki azt mondta, hogy oké, elmehettek együtt rapid randira.
Réka: Azt én mondtam neki! Én szoktam ilyen vicceseket mondani. Ő egyáltalán nem volt vicces.
8.
Ildi (míg Réka, a Tiszta Úrnő, a toalettre távozott): A múltkor mondtam Rékának, hogy ötven éves korunkban már annyi udvariasságot sem kapunk majd, hogy egy pohár vízzel megkínáljanak minket. Erre Réka azt mondta, hogy "nem baj, Ildi. Majd a csap alá ágyazunk. Nem vagyunk mi rászorulva, hogy vízzel kínálgassanak."
Én utána elmondom a toalettről visszatérő Rékának, hogy mit mesélt Ildi.
Réka (teljesen értetlenül): Mi van? Miért ágyazunk a csap alá?
