Vízivárosi életképek, avagy lakógyűlés van a mi házunkban:

Az úgy volt,  hogy Peti, aki eddig a közös képviselő volt a házunkban, költözik. Lakógyűlést hívott hát össze az új közös képviselő megválasztására. A gyűléstől, gondolom, mindenki napok óta rettegett, hiszen senki nem akar képviselő lenni.

A lakógyűlésen, mielőtt rátérnénk a kínos témára, szó esik arról, mennyi pénz van a ház számláján, meg milyen állapotban van a kert. Aztán vidám hőzöngés alakul ki, miszerint nem fogadjuk el Peti lemondását, hisz' annyira meg vagyunk elégedve a ténykedésével. Ezután gyengéd erőszakkal kezdjük győzködni Ilonkát, hogy vállalja el a megtisztelő feladatot. Ő meg jön a kifogásokkal:

Ilonka: De hát én már idős vagyok, velem nem jártok jól, hiszen bármikor meg is halhatok. 

Lakó 1:  Akkor elmegyünk a temetésére. Nem tehetünk mást. 

Lakó 2: Ígérjük, hogy a ház folyószámlájának terhére még koszorút is viszünk mint a ház hősi halottjának.

Lakó 1: Ha akarja, keresünk egy helyet a kertben, ahol békében nyugodhat. Csak vállalja el a képviselőséget!

És ezekkel az érvekkel, akár hiszitek, akár nem, sikerült meggyőzni Ilonkát.