1.
Elvira: Nem bírom a békákat, fúj!
Olga: De a múltkor még imádtad a békákat. Egész nyáron a békák kórusát hallgattad.
Elvira: De az szex volt. Rájöttem, hogy olyankor szexelnek, amikor rákezdenek a kuruttykórusra. Egész nyáron minden éjjel szexeltek. Ott nincs ám olyan, hogy "fáj a fejem" meg ilyenek.
Olga: Szóval rájöttél, hogy nem filozofikus hőskölteményeket zengtek a békák, és kiábrándultál belőlük. Értem.
2.
Elvira: Ha a munka tényleg nemesítene, akkor én már óbor vagy érett penészes sajt lennék.
3.
Elvira: Ma egész nap olyan rosszkedvűen csináltam... a semmit.
4.
Béla: Mindig is egy ilyen házról álmodtam. Most, hogy megvan, és tényleg csodálatos, meg szeretem meg minden, de arra gondolok, hogy pár év múlva a gyerekek felnőnek, kirepülnek, és mit csináljunk mi akkor egy ekkora házban. Addigra olyan öreg leszek, hogy fel sem bírok menni az emeletre, ez a lenti kis vendégszoba addigra kripliszoba lesz, oda befekszem, aztán kész.
Elvira: Ne aggódj, Béla, úgyis meghalsz.
Béla: Meg a lányommal olyan nehéz. Már nem olyan közlékeny velem, mint régen. Kamaszodik.
Elvira: Meg kell értened, hogy a nők bonyolultak.
Béla: De miért? Mire kell ez a bonyolultság?
Elvira: Én meg azt nem értem, hogy ti miért vagytok ilyen egyszerűek, mint a faék.
Olga: Na, jó, Elvira, miután felhívtad kedves házigazdánk figyelmét a halandóságra, és lefaékezted, talán ihatnánk még egy finom pálinkát, meg ehetnénk valamelyik finom kajájából még egy kicsit, aztán mehetünk is haza.
5.
Olga: Rájöttem, hogy azért nem tudjuk követni, hogy miket mond Gyöngyi, mert nem jelöli meg a forrásait. Például tegnap, amikor én az eszmefuttatásom egyik részében mondtam, hogy ugye Jézus meg az apostolok zsidók voltak, utána ő elkezdte mondani, hogy Jézus nem volt zsidó, de úgy mondta, mintha ez közismert tény lenne, amit alapul vehetünk a további beszélgetéshez. Soha nem mond olyasmit, hogy "tudom, Olga, hogy általánosan elfogadott, hogy Jézus zsidó volt, de én a múltkor itt és itt ezt meg azt olvastam, és nekem ez meggyőző bizonyíték volt arra, hogy nem zsidó volt". Szóval amikor Gyöngyi elkezd beszélni, mindenféle bevezetés nélkül belecsöppenünk egy másik univerzumba, amiről semmit nem tudunk, sokszor még a szavak jelentését sem, és nem is gondolja, hogy előbb szükséges lenne definiálnia egy-két dolgot. Ha elkezd beszélni, csak kapkodom a fejemet, hogy akkor most melyik bolygón is vagyunk, milyen nyelven is beszélünk egyáltalán.
Elvira: Igen, Gyöngyi már az általános iskolában is ilyen volt. Lediktálta a tanár, hogy a víz száz fokon forr. Én, Elvira, szépen leírtam, és megtanultam. Gyöngyi meg egyrészt dehogy írta le, másrészt rögtön volt öt másik elmélete, hogy nem is száz fokon, nem is forr, nem is a víz, nincs is olyan, hogy víz, nincs is olyan jelenség, hogy forrás.
