1.
Fruzsi, akivel azért szeretek moziba járni, mert hangos nevetésével vidámságot teremt maga körül, sokszor még akkor is, amikor senki nem nevet, de ő észreveszi a rejtett, finom poénokat is. Meg azért is, mert minden filmre kapható a depressziós litván művész-dokumentumfilmektől a Zombiapokalipszis 3-on meg gyerekkorunk magyar bábfilmjein át a gyerekeknek készült amerikai animációs szuperprodukciókig, így gyakorlatilag minden mozibamenési álmot valóra lehet vele váltani.
én: Fruzsi, aztán majd most is nevess nagyokat. Ne legyen rád panasz.
Fruzsi: És ha ez a film a legmeghatóbb temetésekről fog szólni? Akkor nem tudok nevetni, bocsánat. Best of Funerals.
2.
Réka, aki amikor meghallja, hogy moziba megyek, olyan döbbenten kérdezi, hogy "MIÉRT???", mintha azt mondtam volna, hogy az a hobbim, hogy a békák kuruttyulását hallgatom esténként, és más nem is érdekel. Bár ezen ő nem lepődne meg, mert ez valójában az ő hobbija.
- Nem tudok sokáig maradni, moziba megyek Fruzsival.
- MOZIBA??? MINEK???
- Mert szeretem a filmeket.
- DE MIÉRT? KI JÁR MOZIBA?
- Például Fruzsi meg én.
- Jó, de mások is vannak ott rajtatok kívül???
- Igen, szoktak lenni emberek, ők is szeretik a filmeket.
- DE MIÉRT?
- Miért, te mit csinálsz esténként?
- Van a kisház előtt egy kis tó, és ott hallgatom a békákat.
- Aha, szóval minden este ugyanazt az amatőr természetfilmet nézed, aminek a világosítója elaludt, ezért végül töksötétben forgatták. Én végül is ezt is megértem, de én jobban szeretek minden este valami mást nézni. Te is kipróbálhatnád. Majd a szülinapodra kapsz tőlem olyan pólót, hogy "There's so much more to life than frogs" vagy "More than frogs" vagy "Just unfrog it".
