Sziszó világa

Anyu: Képzeld, Szilvikém, a múltkor majdnem átadtam a helyem a buszon egy velem egykorú „néninek”, mert elfelejtettem, hogy mennyi idős is vagyok. Már félig felálltam az ülésről, aztán kapcsoltam, és gyorsan visszaültem. Még szerencse. Hogy megsértődött volna szegény. Azért volt, mert először a lábát láttam meg, és nagyon be volt dagadva, nagyon öreges volt. Apád meg is mondta utána, hogy „jól vésd az eszedbe, amiatt már nem kell aggódnod, hogy bunkónak néznek-e, ha nem adod át a helyedet.”