Miután a Vilike-aranyköpések gyűjteményével állítólag nagy sikert arattam, érzem magamon a nyomást, hogy megint valami igazán viccessel rukkoljak elő. De erre most átmeneti ingerszegény életmód miatt képtelen vagyok, mivel ébren töltött időm 90%-ában egy redőnykatalógust fordítok. Fordulatos, érdekfeszítő, mély gondolatokkal teli mű. Olyan szintű unalom, amikor az ember már annak is örül, ha lefordíthatja azt a szót, hogy "Käfermutter" - azaz "fészkes anya", mert már ez is viccesnek tűnik. A második legviccesebb is anyás, az meg a "Gegenmutter" - "ellenanya". Az milyen lehet? Tiszta alkohollal szoptatja gyermekét? Hát ilyeneken tűnődöm fordítás közben.
A legerősebb ingerek alvás közben érnek álmok formájában. Az egyik álomban valami kollégiumfélében próbáltam egy éjszakára szobát szerezni. De amikor végre bevackolódtam volna, egy pokrócba burkolt hullát fedeztem fel a sarokban. Éppen indultam volna reklamálni a portára, de aztán összeszedve minden álombéli bátorságomat bekukkantottam a pokróc alá. Nem hulla volt ott, hanem sült csirkékből meg egyéb sült húsokból kirakott emberforma. Katalin barátnőm szerint ez egyértelműen a karácsonyi zabálás utóhatása.
Egy másik álomban meg angol és orosz szavakat kellett biflázni, mert röpdolgozatot írtunk. Vilkosz is ott volt, ő kajabált be nekem a szobámba, hogy jöjjek már, mert kezdődik a dolgozatírás, és már mindenki itt várakozik a szomszéd teremben. De nekem pont akkor kellett pisilnem. Aztán meg arra ébredtem, hogy német szavakat mondogatok, de orosz végződésekkel ragozgatva ám.
Kicsit régebben meg azt álmodtam, hogy Krakkó/Varsó keverékében voltam, ill.
inkább Varsó volt, de én Krakkónak hívtam. Vmi öreg faszival voltam
egy szállodában, alapból nem fogalmazodótt meg bennem, hogy öreg, de
amikor jobban megnéztem, mindig rájöttem, hogy egy matuzsálem. Aztán
egyszer teljesen kikelt magából, hogy miért nem szóltam, hogy a redőnyök
mögött nyitva vannak az ablakok, mert így bármikor eltalálhatnak
minket a mesterlövészek. Közben a fürdőszobában állandóan megvadult a
mosógép, de olyannyira ugrált, hogy leverte az összes vakolatot, és nem
lehetett megfékezni. Faszi el, én Krakkó utcáin bolyongtam, kajákat
vettem, vagy csak nézegettem a kajaárusokat, de tök nyomasztó volt,
mert csak a mesterlövészekre meg a vérszomjas mosógépre tudtam
gondolni.
Hm, és ez az álom még a redőnykatalógus előtt volt. Tökre megjósolta a jövőt plusz azt az alapigazságot, hogy a redőnyök nyomasztóak.
