Sziszó világa

Mai jócselekedet: miközben fizettem a helyi pékségben, hideg kezemmel lehűtöttem a pék nénit, aki nagyon hálás volt. 
- Jaj, de jó, hideg volt a keze, annyira jólesett! 
- Mondjuk ez nekem nem jó, mert rossz vérkeringésre utal.
- De nekem olyan melegem van, olyan jól esett.
- Hát, szívesen!

 Másnap:

A helyi pékség minden nap gondoskodik szórakoztatásomról. 
Eladó csávó: Ó, megköszönném, ha inkább aprót adnál.
Én: Remek, úgyis tele vagyok mindig apróval.
Eladó csávó: Királylány vagy! Kérsz cserébe ilyen Fila-matricákat? (és már elém is tolja)
Én: Hááát... 
Igazából azt akarom mondani, hogy nem, csak nem tudom eldönteni, illik-e visszautasítani. Ő habozásomat szerénységnek véli, és határozottan kezembe nyomja a matricát.

 2012. augusztus

Miután életemben először elmentem a Fény utcai piacra (illetve egyáltalán: életemben először elmentem piacra), nagy pakkokkal megpakolva hazafelé még betértem a pékségbe, ahol az eladó néni közölte:
- Most ment el itt az utcán a Fekete Laci. Az most pont jól jönne magának, nem? Tudja, ez a Magyarország legerősebb embere.

 

 

Egy hét múlva

A pék néni adja a visszajárót, de én szokásomhoz híven leejtem.

Pék néni: Jaj, bocsánat.

Én: Á, én vagyok ilyen ügyetlen.

Pék néni: Nem, én nyújtottam rosszul. Ez egy ilyen nap. Már hajnalban azzal kezdtem, hogy leöntöttem mindent teával. Még jó, hogy nem kávét ittam. Iratokat, mindent.

Én: De mit? Igazolványokat?

Pék néni: Nem, hanem itt a boltban a számlákat. Írtam is a kolléganőmnek egy levelet, hogy esküszöm, nem lepisiltem, csak leöntöttem teával. De egyébként nem is leöntöttem,  hanem egy zsemle leesett, bele a teába, a tea meg rá a számlákra.

Én: Egy zsemle magától leugrott a polcról? Öngyilkos zsemle?

Pék néni: Igen, és én is úgy éreztem, hogy rögtön felvágom az ereimet.

 Azt nem árultam el a néninek, hogy a délelőtt 11 óra az én hajnalom, tehát én ilyenkor vagyok még annyira bávatag, hogy potyogtatok, leejtek, kiejtek.